Koboldtörténelem

Minden népnek, még a fantáziaszülte teremtményeknek is kell egy eredettörténet. Íme hát a könyvemben szereplő koboldok és mágikus lények rövid történelme.

Írországot és Skóciát réges-régen a Fomoriak lakták. Őslakó istenek, akiknek egy szeme, egy karja és egy lába volt. Egészen addig uralkodtak, amíg a Tuatha De Danann – Danu istennő népe le nem győzte őket.

Ezt követően Mil volt az a hispániai katona, aki népével utoljára hódította meg a vidéket. A Tuatha de Danann népét legyőzték egy kíméletlen csatában, így azok már nem istenekként, csak egyszerű tündérekként éltek tovább a dombokban és a természetben.

 

Samhainkor, amikor fellibbennek a világok közötti határok, ezek a “tündéristenek” megengedik a halandóknak, hogy belépjenek otthonaikba.

Az emberek sokáig hittek is a létezésükben és továbbra is tisztelték őket, csakhogy féktelen hódításaiknak köszönhetően ezek a varázslatos lények mindinkább a föld alá kényszerültek, és már csak elvétve, a természetben lehetett látni őket.

 

Aztán a kereszténység térnyerése vetett véget ennek a harmóniának. Az Isten szó csak az új hit istenét jelentette.

Az első történelmi feljegyzések a tündérekről a középkorban keletkeztek, a szerzetesek és történetírók jegyezték fel őket. Ezzel párhuzamosan azonban egy másik folyamat is végbement. Egyes történetírók már múlt időben beszéltek a tündér – és varázslényekről. Mára a keresztény szerzetesek imái végleg elkergették őket. A tündérhit egyre inkább vidékre szorult, majd a falvakban, végül már csak az irodalomban lehetett találni elvétve ilyen alakokat.

 

 

Ehhez a folyamathoz a városiasodás és a népesség megnövekedése is hozzájárult. Bizonyos messzi vidékeken még hisznek a létezésükben, de a kigúnyolástól való félelem miatt sokszor inkább nem beszélnek róluk. Bár már csak a föld alá bújva, ezek a mágikus lények még mind a mai napig léteznek. Megalkották saját világukat, melyben nincsenek emberek és melyben tartományokba rendeződve élnek továbbra is, békében egymás mellett.