Terítéken a neves írók és kedvenc étkeik

Üres hassal nem lehet érdemlegeset alkotni, ezt az alábbi ínyenc szerzők is jól tudják, akik nem akármilyen finomságokért rajongtak életükben. A klasszikusok ihlette koktélok, regények inspirálta receptek és irodalmi torták után folytatjuk bibliofil gasztronómiai kalandozásunkat, és górcső alá vesszük kedvenc íróink gusztusos tányérjait.

1. Roald Dahl és a kaviár

A Karcsi és a csokoládégyár illetve a Matilda könyvek világhírű írója rajongott – nem, nem az édességekért – a kaviárért. Amikor Ernest Hemingway társaságában töltött egy napot Londonban, a két irodalmi klasszis visszavonult a Gladstone szállodába. Donald Sturrock író szerint az este jó hangulatban telt, hamar előkerült a pezsgő és kaviár összeillő kettőse, utóbbiból állítólag két kilogramm is elfogyott.

2. J.D. Salinger és a sült marhahús

A sült marhahús minden szombaton arra késztette a neves amerikai prózaírót, hogy autóba üljön és hazakocsikázzon Cornish településre, New Hampshire-be, ahol legendássá váltak hétvégi vacsorái, melyeken még burgonyapürét és ízletes pitét is előszeretettel fogyasztott. Bár romló egészségi állapota miatt egy bizonyos idő után már nem vezetett, felesége minden héten elutazott, hogy elcsomagoltasson Salingernek szeretett fogásából.

3. Stephen King és a sajttorta

Annyi vérfagyasztó horrortörténet után valahol érthető is, hogy King olyan lágy és könnyű finomságra vágyik, mint a sajttorta. A selymesen krémes, bogyós gyümölccsel megbolondított süteményből a jelenkor legolvasottabb szerzője írás előtt mindig fogyaszt egy szeletet. Valószínűleg ez a mennyei finomság járult hozzá olyan meghatározó művek születéséhez is, mint A ragyogás vagy az Állattemető.

4. Emily Dickinson és a friss kenyér

Emily Dickinson termékeny költő volt, több mint 1700 verset hagyott hátra az utókornak, így ma minden idők egyik leghíresebb költőnőjeként emlékeznek rá. Befelé forduló természete ellenére leveleiből hamar kiderül, hogy imádta a különféle kenyereket, családtagjainak és barátainak gyakran készített ropogós cipókat. The Things that never come back című verse is állítólag épp sütés közben született.

5. Ernest Hemingway és a pisztráng

6. Agatha Christie és a Devonshire krém

Agatha Christie, a krimi nagyasszonya – hasonlóan az általa megalkotott Miss Marple karakterhez – az úgynevezett Devonshire krémet részesítette előnyben. Ez a magas zsírtartalmú tejszínes finomság sütemények, desszertek gyakori hozzávalója, de az angolok teába keverve is fogyasztják. Az írónő egyébként Devonban nőtt fel, ahol rendszeresen kínálták teaidőben a krémet, melyből állítólag mindig akadt egy kis csészényi Christie írógépe mellett.

7. C.S. Lewis és a szalonnás tojás

A modern kori gyermek-fantasy megteremtője – Narnia sorozatának török csemegére kapható szereplőivel ellentétben – az angol konyha nagy tisztelője volt. Kedvencei közé tartozott a húsos pite, a különféle szendvicsek és pudingok, és persze az elmaradhatatlan, kiadós brit reggeli. The Four Loves című teológiai értekezésében írja, hogy a boldogsághoz épp elegendő számára némi baconos tojás és egy jó meleg kandalló.

+1 magyar költők és írók:

Ha már témánál vagyunk, kanalazzunk hazai ízekből is, kezdve Krúdy Gyulával, aki mint ismeretes, igazán ínyenc tollforgató volt. Regényeit olvasva gyakorta fut össze a nyál az ember szájában, hiszen nála érzékletesebben talán senki sem képes lelki szemeink elé varázsolni egy tál rácpontyot vagy szaftos marhapörköltet. Még Krúdy szó szerint szerette habzsolni az életet, addig Petőfi Sándor megelégedett a legegyszerűbb magyar ételekkel is, mint a paprikás csirke vagy a túrós csusza.

Szenvedélyes világpolgárunk, Ady Endre sem vetette meg az élvezeteket, a fűszeres hazai kosztot előszeretettel vegyítette elegáns francia fogásokkal. Kosztolányi – aki betegségei folytán vegetáriánus receptekkel kísérletezett, sokszor vett magához pirított rizst, hogy aztán felhagyva a sanyargatással belevesse magát a pörköltek és habos sütemények vonzó kínálatába.

Jókai Mórról nem hiába jut eszünkbe csakhamar a nagyszemű bableves vagy legkedvesebb étele, a tiroli máj, életrajzírója, Mikszáth Kálmán ellenben káposztát, pecsenyéket, lepényeket és réteseket látott szívesen megterített asztalán.

 

forrás ITT, ITT, ITT, ITT, és ITT