Szívmelengető időutazás a zene szárnyán * A herceg és a lányka értékelő + interjú a szerzővel

Teljes mértékig új, eddig nem tapasztalt olvasmányélmény volt Mörk Leonóra legfrissebb, romantikus-melodikus kötete, ugyanis valamiért egészen idáig elkerültük egymást az írónővel – utólag már látom, hogy nagy sajnálatomra – ahogy a napokban beújított e-book olvasóm használata is kimozdított a komfortzónámból.

Ilyen kivételes irodalmi kalandokba vetettem tehát bele magam A herceg és a lányka kézbe vételével, hogy aztán percek múlva már minderről megfeledkezve szövevényes család – és zenetörténeti rejtélyek után kutassak az intrikákkal teli porosz történelemben, keresztül a sokszínű Indián egészen a modern Európáig.

A könyvről

Mörk Leonóra regénye szívhez szóló, szeretnivaló olvasmány, mely egy fárasztó nap után szinte hazavár. Késő délután beesve az ajtón másra sem tudsz gondolni, csakhogy kiülj a tavaszillatú levegőre és a balkonról képzeletben elrugaszkodva belevesd magad Frieda és Erika magával ragadó sorstörténetébe, rajtuk keresztül pedig két felejthetetlen szerelem varázslatos pillanataiba.

2019. Budapest. Nóri, a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára az édesanyjától. A régi flopilemez az egyetlen lehetősége arra, hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy regény kézirata található. A Beethoven korabeli történet két szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut, de ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.

1800, Poroszország. Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról, hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász hírében álló herceg viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál szenvedélyesebb szerelemre.

Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen.

View this post on Instagram

Napok óta nem volt időm fotózni, de ma végre megszakíthatom ezt Mörk Leonóra lebilincselő, érzékeny női sorsregényével, mely egyszerre repít a múltba és mutatja meg a jelen tanító fordulatait, teszi mindezt izgalmas zenetörténeti rejtélyekkel átszőve. Többízben is első tapasztalás volt, egyrészt sosem olvastam még az írónőtől (ezek után biztosan bepótolom) másrészt az ebook olvasó okozta új, pozitív élmény hamar összekapcsolódott ezzel a Beethoven ihlette, lírai szerelem-szimfóniával. Hamarosan felkerül az ajánló is a blogra! 🤓 Ti olvastatok már Mörk Leonóra regényt? Melyik a kedvencetek? 😊 @jaffakiado @leonora.mork #bookflatlay #bookphotography #bookstagram #booksbooksbooks #ebook #olvasnijo #olvass #énisolvasok #ikozosseg #igreads #mutimitolvasol #readersofinstagram #instaread #flatlaystyle #booksandflowers

A post shared by F Y V O N E – irodalmi blog (@fyvone_blog) on

Zeneiség a stílusban, tartalomban

Az írónő kétségtelenül mestere a hangulatos atmoszféra, az olvasás közben szinte minden érzékszervünkkel tapasztalható leírások megteremtésének. Több száz oldalon keresztül játszik a színpompásan lefestett képekkel, melyek olyan hatásosan működnek, hogy tulajdonképpen már mindegy is, miről szól az adott szövegrész.

Ez az elbűvölő, finom stílus – és a már-már muzikálisnak ható, lírai megfogalmazás – teszi lehetővé, hogy a szereplők életében egyszerre jelenlévő fájdalmak és felemelő történések között is megmaradjon a balansz, szívünk ne kalandozzon el túl szélsőséges irányokba. De ne gondoljuk, hogy ez a kalandozás kimerül emocionális barangolásokban. Olvasás közben időn és téren át utazunk, miközben páratlan, egzotikus helyszíneket és történelemalakító mozzanatokat van szerencsénk végigzongorázni.

Beethoven, a hűséges harmadik

Idegenvezetőnk nem kisebb ember, mint maga Beethoven, aki Louis Ferdinand alakjához hasonlóan frappáns megoldásokkal kukucskál ki valamennyi szereplő életének hátteréből. Sőt, nem egy meghatározó románchoz járul hozzá zseniális szerzeményeivel a tudta nélkül. Általa – olvasás közben őt hallgatva – teljes mértékig átszellemülve lehetünk magunk is részesei a két sorsdöntő románcnak.

A meghatározó találkozások, a klasszikus muzsika és a lebilincselő zenetörténet szép keretként fogják össze a múlt és jelen végzetszerű fordulatait, melyekből egyébként határozottan kiemelkedik az apahiány konfliktusa. Utóbbit az írónő – mint ahogy érzelmeinkkel is ügyesen zsonglőrködik – szépen ellensúlyozta a kötetben feltűnő karizmatikus férfikarakterekkel.

Ugyanígy felmerülnek, bár kisebb hangsúlyt kapnak a házasság, a gyermek iránti vágy, a szülő-gyermek kapcsolat, a karrier dilemmái, de szofisztikált érzékletességgel a lemondások és lehetőségek kettőssége is megvillan. Ez a tapintatos realitás épp elég, hogy visszahúzzon a földre a sokszor álomszerű, csapongó művészlelkek teremtette világból.

Összességében

A herceg és a lányka tökéletes kora nyári olvasmány. Háromszáz oldalnyi andalító zeneszó, kimondottan a könyvmolyszíveknek komponálva. Könnyen sodró, színvonalas irodalmi élmény, melyet azoknak ajánlok, akik szeretik elhagyni a szokványos szerelmes regények közegét, és valami különlegesre, valami igazán varázslatosra vágynak.

Interjú Mörk Leonórával

forrás: m.blog.hu
1. Louis Ferdinand alakja – ahogy egyébként Beethoven is – allegóriaként fut át a történeten. Miért éppen ők? 

Louis Ferdinandot meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Tavaly májusban történt Berlinben, ahová egy riportot mentem írni. Felvettem az interjúkat, aztán a hétvégén valamiféle belső sugallatra kimentem a köpenicki kastélyba. Ott láttam meg a herceget, annak a róla szóló kiállításnak a plakátján, amit a regényben azután Nóri is felkeres. Akkorra már nagyjából kialakult a fejemben a történet, azt is tudtam, hogy Beethoven korában fog játszódni, mert én (mint a regényben Nóri) tőle kaptam a nevemet, és már régóta terveztem egy olyan regényt, amelyben az ő zenéje játssza a főszerepet.

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem akarom őt személyesen szerepeltetni. Frieda alakját hamar kitaláltam. Az ő társát, szerelmét kerestem és találtam meg Louis Ferdinand porosz királyi hercegben, aki történelmi személy, valóban Beethoven barátja és tisztelője volt, és a Napóleon elleni háborúban esett el. Nála regénybe kívánkozóbb alakot ki sem lehet találni: jóképű, okos, előkelő férfi, gyógyíthatatlan szoknyavadász és a kor egyik híressége, nemcsak sikeres hadvezér, hanem mellette nagyszerűen zongorázik és zenét szerez, igazi romantikus hős.

2. A regény részletekbe menően enged betekintést a klasszikus zenetörténetbe és a napóleoni időszak történelmébe. Hogyan kell elképzelni egy ilyen kutatómunkát? 

Hogy milyen zenék fognak szerepelni benne, azt jórészt már az elején tudtam: a kedvenceim! Annak viszont utána kellett néznem, melyik darab pontosan mikor született, mert ha a herceg meghalt 1806 őszén, akkor nem zongorázhatott Friedának olyan művet, amit Beethoven még meg sem írt. Hogy írhatott-e Beethoven egy kis zongoradarabot ajándékba két berlini kislánynak, és ezt a kottát megtalálhatták-e kétszáz évvel később, ahhoz zenetörténésztől kértem tanácsot. Ő szerencsére azt mondta, hogy igen!

A regényeim általában két szálon futnak, és amikor már tudom, a múltbeli történet mikor fog játszódni, akkor első lépésként elkezdek az adott korról olvasni. Különösen élvezem megtervezni a hősnőim ruhatárát, elképzelni, miben mentek el a színházba, vagy mit vettek fel otthon. Nem minden információ kerül be végül a regénybe. Most kimaradt például az, amit egyébként nagyon viccesnek találtam. Louis Ferdinand a kor mércéjével mérve rendkívül tiszta, kényes, mosakodós típusú ember volt, még fogkefét is rendszeresen használt, holott ez akkoriban igazán ritkaságszámba ment. Róla is rendeltem egy rakás könyvet a német Amazonról, ezekben találtam meg többek között a leveleit, amik nagyon fontos források, hiszen a leghitelesebben árulják el, miről mit gondolt. 

forrás:www.smb.museum

A másik, számomra nélkülözhetetlen tennivaló felkeresni a helyszíneket. A hőseim általában fiktív figurák, de többnyire valós helyszíneken mozgatom őket, méghozzá olyanokon, amiket a saját szememmel láttam. Csak így tudom olyan hitelességgel ábrázolni az adott helyeket, hogy az olvasó úgy érezze, ő maga is ott jár, ugyanazt látja, hallja, mint a szereplők. Ebben az esetben felkerestem Berlinben a dómot, ahol az egyik fejezet játszódik, a Hohenzollern-kriptát, ahol a herceg koporsója található, a köpenicki kastélyt, a Konzerthaust. A Német Történeti Múzeumban megnéztem a porosz királyi családra vonatkozó anyagot, a napóleoni háborúk termeiben megtaláltam a herceget a ravatalon ábrázoló festményt. A rododendronos kert viszont a képzeletem terméke. Tavaly nyáron a brémai botanikuskertben láttam gyönyörű, virágzó rododendronokat, illetve olvastam el, hogyan kerültek Európába. Akkor jutott eszembe, hogy Louis herceg kertjébe is ilyen növényeket fogok telepíteni.

3. Árulj el egy izgalmas kulisszatitkot a mű születéséről!

Miközben a herceg és Frieda közös jeleneteit írtam, egészen fura flow-állapotba kerültem. Úgy éreztem, mintha nem is írnám, hanem olvasnám a szöveget, mintha már készen lenne, nekem csak le kellene gépelnem. Mint amikor egy izgalmas könyvet olvas az ember, alig vártam, hogy haladjak előre, és megtudjam, mi történik kettőjükkel, melyikük mit fog mondani, tenni. Különös, de nagyon kellemes lelkiállapot volt.

Az indiai fejezet pedig szintén a saját élményeim alapján született, azzal a különbséggel, hogy Erikával ellentétben én nem vártam ott gyereket. Néhány évvel ezelőtt jártam Keralában, és bár arról, mi mindent láttam, többször is írtam, arról, hogy mi mindent éreztem, még sosem. Vártam az alkalmat, és ez most jött el.

Részletek: 

Jaffa, Budapest, 2020

312 oldal