Rendkívüli nők a legendás szerzők mögött

A fantasztikus Colette film óta motoszkál bennem ennek a cikknek az elkészítése, hiszen Sidonie-Gabrielle Colette példája nem egyedülálló, hozzá hasonlóan számtalan nő élt és alkotott a férje árnyékában a történelem során.

A 19. és 20. század elején a nők kevesebb szabadságot élvezhettek, ám a színfalak mögött szenvedélyesen munkálkodtak és nagyban hozzájárultak nem egy irodalmi mű, regény, vers vagy gyermekkönyv születéséhez. Ha az alábbi hölgyek nem lettek volna, talán sosem olvashatnánk olyan ikonikus szerzeményeket, mint a Háború és béke vagy a Lolita.

Zelda Fitzgerald

F. Scott Fitzgerald, a Nagy Gatsby és Az éj szelíd trónján neves szerzemények modernista írója több alkalommal is belecsempészte valós életeseményeit műveibe. Egyesek szerint főbb női karaktereit felesége, egyben első számú múzsája, az impulzív Zelda ihlette, akivel igen ambivalens kapcsolatot tartott fenn.

Férje egyik könyvének áttekintése közben Zelda felismerni vélte régi naplójának – mely röviddel a válásuk után eltűnt – bizonyos részeit, és leveleinek textusait is, melyeket beleszerkesztettek a szövegbe. Zelda plágiummal vádolta volt férjét, és revansként Save Me The Waltz című önéletrajzi ihletésű szerzeményében megírta tragikus házasságuk történetét.

Olivia Langdon Clemens

Olivia Langdon 1870-ben ment feleségül Samuel Langhorne Clemens íróhoz – igen, ez volt Mark Twain amerikai szerző eredeti neve. A pár tagjai művészileg teljesen egyenlőnek tekintették egymást. Twain szerzői joga ráadásul egy idő után átszállt a feleségére, hogy ezzel is védjék a családi vagyont a hitelezőktől.

A The Mark Twain House & Museum szerint Olivia rendszeresen részt vállalt férje munkáiban. Amellett, hogy átellenőrizte kéziratait, gyakran javaslatokat is fűzött hozzájuk és megjelölte azokat az oldalakat, melyekről úgy vélte, további cizellálást igényelnek. Olivia a férje könyveit, cikkeit és előadásanyagait is szerkesztette, Twain pedig „hűséges, megfontolt és szorgalmas szerkesztőjének” tekintette hitvesét.

Helen Palmer

Helen Palmer neve talán nem cseng olyan ismerősen, mint a férjéé, a világhírű Grincs mesekarakter megalkotójáé. A Pulitzer-díjas Dr. Seuss a második világháború után fogott gyermekkönyvek írásába, melyeket valószínűleg soha nem fejezett volna be Helen intenzív szerkesztői és érzelmi támogatása nélkül.

Amikor az Oxfordi Egyetemre ment, felesége – aki ott hallgató volt – ösztönözte őt, hogy feladva az oktatást inkább a művészetére koncentráljon. Roppant eredményes életpályája során Helen a háttérből irányította férje karrierjét, akit rávett, hogy szórakoztató történetei mellé játékos illusztrációkat is készítsen, melyek több millió eladott példányszámot generáltak.

Valerie Eliot

Esmé Valerie Fletche a Nobel-díjas költő, T.S. Eliot asszisztenseként dolgozott az 1950-es években, majd a pár a 40 év korkülönbség ellenére 1957-ben házasságot kötött. Halála után Valerie lett Eliot műveinek gondozója, szerkesztője és kommentátora.

Egykori férje több szerzeményének kiadásáért is felelős volt, így az Átokföldje megjelentetéséért, de abban is nagy szerepet vállalt, hogy a Macskák könyvének versciklusát zenei anyagba ágyazzák. Andrew Lloyd Webber legendás musicaljéhez a költeményeken túl Eliot meg nem jelent vázlatait is felhasználták.

Colette

A tapasztalatlan, vidéken nevelkedett Sidonie-Gabrielle Colette 1893-ban ment feleségül Henry Gauthier-Villars hírhedt francia íróhoz, aki hamar felfedezte felesége rendkívüli irodalmi tehetségét. A bezárt szobában alkotó Colette a négy fal között hívta életre Claudine magával ragadó történetét, melyet aztán négy regényen keresztül szövögetett a férje neve alatt.

Colette 1906-ban aztán kilépett Henry árnyékából és saját karrier építésébe kezdett. 1909-ben íródott önéletrajzi szerzeménye, a Kóborélet jelentette számára az áttörést. A prózakiadványért – mely megalapozta későbbi irodalmi elismertségét és foglalkoztatottságát – Goncourt-nagydíjat kapott.

Szofja Tolsztaja

Szofja 1862-ben fogadott örök hűséget minden idők egyik legnagyobb regényírójának, Lev Nyikolajevics Tolsztojnak. Tizenhárom közös gyermekük nevelése mellett Szofja alázatos munkával, kézzel másolta és szerkesztette a szerző monumentális művét, a Háború és békét. Gyertyafényben, nagyítóval dolgozott férje írásain, olvasta a folyamatosan készülő fejezeteket, miután gyermekeiket lefektette.

A feleség naplót is vezetett, részben kiadatlan írói életművét Alexandra Popoff történész dolgozta föl, aki így ír az asszonyról: “Szofja mindemellett hasonlóan sokoldalú alkotó személyiség, mint férje: Tolsztoj nézeteivel vitatkozva megírta például a Kreutzer-szonáta párját, s még több kisregényt, izgalmas naplót, eleven önéletrajzi prózát alkotott.”

Vera Nabokov

Nabokov 1925-ben vette feleségül Verát, aki feladta saját írói pályafutását, hogy minden idejét hitvese munkásságának szentelje. Vera kritikusa, szerkesztője, gépelője, fordítója, jogi tanácsadója és egyben irodalmi ügynöke is volt férjének. Amikor 1940-ben Amerikába költöztek, még autót vezetni is megtanult, hogy Nabokovot lepkegyűjtő kirándulásokra vigye. 

Állítólag Vera volt az, aki megmentette a Lolita kéziratát a pusztulástól, miután csalódott férje azzal fenyegetőzött, hogy tűzre dobja a művet. Nem ez volt az egyetlen szerzemény, melyet megóvott. Az író hagyatéki kezelőjeként nem volt hajlandó elégetni a Laura modellje című, 138 jegyzetlapon fennmaradt kéziratot sem, mely 2009-ben regényként látott napvilágot.

kiemelt kép ITT