Elégikus, művészi emlékirat a fogságból * Frannie Langton vallomásai értékelő

Alig egy napja tettem le Sara Collins részletgazdag debütáló regényét, mely költői hasonlataival és komplexitásával még egy ilyen kaotikus időszakban is képes volt levenni a lábamról. Alig vártam, hogy esténként, lefekvés előtt újra felvegyem a fonalat Frannie Langton, a mulatt szolgáló felkavaró, nagyívű történetében. Ebben az erkölcsi kérdőjelektől hemzsegő, szívszorítóan szép memoárban. 

A könyvről

Amikor egy könyvnek ennyire káprázatos, már-már képzőművészeti alkotásnak beillő a borítója, elfog a félelem, nehogy a külcsín ellenpólusként legyen ilyen kecsegtető. Szerencsére Sara Collins első regényéről elmondható, hogy a belbecsnek még ezt a pazar köntöst is sikerült túlszárnyalnia: egy különleges olvasmányélményt nyújtó szerzeményt rejt a festői csomagolás.

A jamaicai származású szerző tett is róla, hogy ez így legyen. A megjegyzésben említett kutatómunka biztosít bennünket arról, amit a mélyreható gondolatok olvasása, a finom érzékenységgel szőtt cselekmény követése során már rég tudtunk. Ez a melankolikus remekmű bizony igen kemény írói munka eredménye, a befektetett energia pedig abszolút meghozta gyümölcsét.

A fülszöveg szerint Frannie ​Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen kettős gyilkosság a vád. A hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, Frannie azonban képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget. Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…

Költői alkotás az emberi sötétségről

Páratlan, kifinomult irodalmi csemege ez a kötet. Egy pontosan komponált, jó érzékkel adagolt lírai vegyület. Izgalmas bűnügyi nyomozás, történelem, romantika, társadalom – és korleírás, etikai útmutatás, irodalom, tudomány és jó adag lélektan is elfért benne. Frannie megpróbáltatásokkal teli sorsát követve azonban mindezek mellett az emberi sötétség gyötrelmes mélységeibe, a lélek félelmetes bugyraiba egyaránt alá szállunk.

Ebben a mellbevágó, szuggesztív emlékiratban a főszereplő lelkivilága, tetteinek értelmezése a cselekmény legfőbb mozgatórugója. Frannie önmagában véve sem átlagos természet. Összetett egyéniségét kezdettől fogva börtönbe zárja a test és vele együtt a felszínes világ, melybe beleszületett. Milyen allegorikus, hogy igényes, gazdag visszaemlékezését is épp egy zárkában írja. Oly sok felemelő lehetőség villan fel előttünk értékes, ugyanakkor sebzett jellemét boncolgatva, és legalább ennyi, sokféleséget és egyenlőséget porrá zúzó, modern valóságunkból már ostoba és értelmetlen kegyetlenség is.

A vágyak csapdájában

Főhősünk hihetetlen életének állomásain szembesül a rabszolgaság, az elnyomás és a rá adott válaszok ezer arcával, megtapasztalja az élet elképesztő végleteit, a boldogságot is beleértve. Az élmények hatására felvetődő erkölcsi kérdések a sokrétű női létből gyűrűznek ki. Számomra egyértelműen kiemelkedtek a sorok közül az alapvető emberi jogok, a feminista elképzelések, a szabadság, és a szerelem szabadságának ideái, ahogy a faji megkülönböztetés és a függőség témáival is erősen átitatódtak a lapok.

Frannie mindennél jobban vágyik arra, hogy szabadulhasson béklyóitól, azonban azok születésétől fogva egyúttal a részévé is váltak, és akaratlanul is közre játszanak döntéseiben. Megrendítő visszaemlékezése, a finoman elhintett ok-okozatok minden ízében hordozzák ezeket és logikusan sejtetik a tragédia bekövetkeztét.

Hozzá kell tennem, nincs semmi a világon, amit nehezebben viselnék az igazságtalanságnál. Talán ezért is éreztem Frannie-t olyan közelinek. A hányattatások és személyes botlásai ellenére úgy éreztem, van benne valami magasztos túlragyogás. Hiába a nehézségek, az én szememben mindig sikerült felülemelkednie azokon, akik valaha is bántották őt.

Összességében

Sara Collins első regénye kivételes szerzemény, tápláló lélektani útravaló. A szerzőnő költői szépségű, precíz meglátásai szamárfülezni való gondolatok, melyek váratlanul céloznak a szívbe, egyenesen a közepébe. És bár tudom, nehéz időket élünk, egyszerűbb elmerülni egy könnyed limonádéban, de ha tehetitek, ne szalasszátok el, mert az ilyen ritka irodalmi kincsek épp a nehéz időkben adhatják a legtöbbet.

Részletek: 

Libri, Budapest, 2020

444 oldal

Fordította: Gázsity Mila