Világirodalmi sikerkönyvek, melyeket lebecsült az adott kor társadalma

A nagy művészek, haladó szellemiségű kreatív gondolkodók alkotásai gyakran túlmutatnak az adott kor szellemi határain. Éppen ezért számtalan olyan példát tudunk – nem csak az irodalom berkeiből – amikor egy, a mai ember számára már megkerülhetetlen, zseniális alkotást érdemtelennek bélyegeztek, vagy ami még rosszabb, egyszerűen figyelmen kívül hagytak.

Az alábbi, napjainkban már világirodalmi sikernek számító könyvek szerzői is jócskán megelőzték a kort, amelyben tevékenykedtek. Tehetségüket csak később, az utánuk következő nemzedékek ismerték el.

Herman Melville: Moby Dick

A Moby Dick Herman Melville leghíresebb alkotása, melyet a mai napig irodalomtudósok tanulmányoznak és mellyel kapcsolatban több száz hivatkozásra bukkanhatunk a popkultúrában. Épp a felsoroltak miatt lehet meglepő, hogy a kötet Melville életében egyáltalán nem volt bestseller, mindösszesen 3715 példányt nyomtattak és adtak el belőle. Amikor az író elhunyt, az egyik újság “rég elfeledett” szerzőként jellemezte Melville-t, kinek írása később remekműként került be az irodalomtörténetbe.

Jack Kerouac: Úton

Kerouac Útonja napjainkban a beatnemzedék egyik alapműve, maga az író pedig az említett szubkultúra befolyásos egyénisége. A regény születésekor ellenben egyetlen kiadót sem érdekelt, mivel rukkol elő a csapongó, nomád fiatal. Kerouac csalódottságát csak tetézte, hogy az ugyancsak vallomásos prózában utazó Allen Ginsberg vagy William S. Burroughs viszonylag azonnali sikereket értek el a műfajban. Természetesen az Úton végül megjelenhetett, de a hírnév hirtelen csapott le az amerikai szerzőre és végül a vesztét is ez okozta.

Mikhail Bulgakov: A Mester és Margarita

A tizenkét éven keresztül írt A Mester és Margarita még további huszonhét évig csücsült az asztalfiókban, de Bulgakov további szerzeményeit sem kímélték. A legtöbbet közülük betiltották az uralkodó ideológiai légkör miatt. A szerző biztos volt benne, remekműve nem kerülhet olvasók kezébe már életében, ennek tudatában el is égette a kézirat egy korábbi változatát. Bulgakov felesége a szerző halála után továbbőrizgette a könyvet, melyet a 20. századi irodalom egyik legnagyobb műveként tartanak számon.

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Első megjelenésekor Fitzgerald leghíresebb művét „zavarba ejtő és cifra teljesítménynek” bélyegezték. A The Saturday Review magazin kritikája szerint Fitzgerald szerzeménye abszurd és melodramatikus. Hiába adott bele mindent a kiadó a marketingbe, a kötet továbbra sem ért el kiugró sikereket az értékesítés során. A vegyes fogadtatás után a kor előrehaladtával A nagy Gatsby népszerűsége folyamatosan nőtt – kötelező olvasmány az amerikai oktatásban, és a filmipart is meghódította. 1926 óta hat adaptáció készült belőle.

Vladimir Nabokov: Lolita

A Lolitát öt nagy kiadó utasította vissza, és kijelentették, hogy a mű pornográf jellege miatt felülvizsgálatát sem tervezik döntésüknek. Paradox módon épp a Lolita tartalmára adott heves reakció volt az, amely később felhívta az olvasók figyelmét Nabokov szerzeményére. Noha Nabokov már elhunyt, ez sem jelentett akadályt, hogy kérdések merüljenek fel írói tálentuma kapcsán. A New York Times később arról adott hírt, hogy az olvasók már elismerték Nabokov zsenialitását, de beskatulyázni továbbra sem lehetett: tehetséges, komolytalan művész volt-e, vagy egy kreatív, akkurátus géniusz?

Franz Kafka: Az átváltozás

Kafka nagysága csupán sok évvel halála után kapott figyelmet, népszerűsége pedig nőtt a kommunista hatalmak által elnyomott területeken. Az átváltozást maga Kafka sem tartotta sokra :„Most olvastam Az átváltozást otthon, és rossznak találom.” – írta egyik feljegyzésében. Miután meghalt, szövegeinek nagy részét publikálták az író utolsó kívánsága ellenére. Az átváltozás 1915-ben, kilenc évvel a halála előtt egy irodalmi magazinban jelent meg, de fele akkora elismerést sem váltott ki, mint amit napjainkban élvez.

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Az Üvöltő szelek Emily egyetlen regénye, és ma már az egyetemes regényirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Modern prózatechnikai megoldásai jócskán megelőzték az adott kor irodalmát, ezért az éretlen kritikusok negatív jelzőkkel illették, erőszakosnak és erkölcstelennek bélyegezték a művet. Még Emily nővére, Charlotte is szépíteni, magyarázni próbálta ezt a rendhagyó, milliókat inspiráló szerzeményt, melyet „primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal” készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz” hasonlított előszavában.

 

 

forrás ITT és ITT, meg ITT

(képek forrása a fotókra kattintva)