A gyógyulást hozó szeretet története * Férfiidők lányregénye értékelő

Talán tudat alatt választok mostanában olyan könyveket, melyek bölcs útmutatást, enyhítő lélekborogatást nyújtanak a nehéz időkben. Ilyen volt F. Várkonyi Zsuzsa szépirodalmi alkotása is, mely otthonos atmoszférájával, érzékenységével és páratlan karaktereivel valóban egy másik világot font körém olvasás közben. Egy szeretettel, gyengédséggel, megértéssel és reménnyel teli világot. Pont olyat, mint amilyenre most oly nagyon szükségünk van. 

A könyvről

Valahol azért paradox, hogy olyanok sorsában találunk vigaszt jelenbéli bizonytalan és kétségbeejtő helyzetünkre, akiknek nálunk sokkal nagyobb borzalmakat kellett elszenvedniük. Vagy talán épp abban van a csodálatos ésszerűség, hogy azok mutatnak számunkra példát, öntenek belénk hitet, azokban erősödött meg leginkább az élni akarás, akik túl az embertelen történéseken is elég bátrak voltak ahhoz, hogy döntsenek: folytatniuk, maradniuk kell.

1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie. Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni.

View this post on Instagram

Csodás pakk érkezett a @librikonyvkiado jòvoltábòl, és most a bősèg zavara áll fenn. 🤗 Fábián Jankátòl ez lesz az első – de hiszem, hogy nem az utolsò – kötetem, az Akik maradtak filmet pedig kizáròlag azért hùztam eddig, hogy előbb elolvashassam ezt a gyönyörű ùj kiadást. Sheila Heti szerzeményét már félig elfogyasztottam, a megosztòként beharangozott kiadvány valòban csak annak az, aki egy ponton sem tud azonosulni a tartalommal. Nálam most nagyon betalált ez a minden ízében rendhagyò, naplòszerű monològ, így örülök, hogy a tavalyi hype-ot kihagyva most merülhetek el benne. Ti mit olvastok ezen a szürke, tavaszi hétvégén? 🤓 #bookblogger #bookflatlay #bookphotography #booksofinstagram #bookishfeatures #booksbooksbooks #booklove #bookworm #instahun #instaphoto #olvasnijó #igreads #énisolvasok #fyvoneblog #fábiánjanka #libri #librikiadó #sheilaheti #férfiidőklányregénye #saturdaymorning #flatlay #bookaholic #morning #morningmood #saturdaymood #weekend #flowers #olvasnimenő #ikozosseg #instahun #igblogger

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

F. Várkonyi Zsuzsa könyve az a fajta emocionális próza, amit a szívével ért, fogad be az olvasó. Éppen ezért nem is érdemes róla a szokásos módon – a dramaturgiailag jól felépített cselekményszálat, a komplex karaktereket vagy a szuggesztív szerzői stílust vizsgálva – értékelést írni, mert az ízekre szedéskor épp az a varázs tűnik tova, mely eme végtelenül emberi, kivételes kötet esszenciája.

Ugyanakkor a szakmai tudást bevetve felrajzolt gyászkezelésről, a pörgős, forgatókönyvszerű párbeszédekről, a szereplők közti dinamikáról vagy a leírásoknak köszönhetően filmként pergő jelenetekről már érdemesebb szót ejteni. Az ezekből az attribútumokból mesterien komponált textust személyes levéltöredékek teszik még hatékonyabbá, a szív rétegei alá mászó, megindító olvasmányélménnyé, melyben semmiből sincs túl sok vagy túl kevés, épp csak annyi, amennyi kell és elegendő.

Fordított koncepció, emberközpontú látásmód

A holokauszt lélekfacsaró témáját nem lehet elégszer felszínre hozni, mégis több alkalommal érte már az a vád a hazai kultúrát, hogy csak a háborúk szörnyűségeiből tud művészileg táplálkozni. Amikor kijött az Akik maradtak Oscar-díjra nevezett magyar film is rengetegen voltak, akik előítéletesen fanyalogtak, pedig F. Várkonyi Zsuzsa történetének lényege épp a fordított koncepcióban gyökerezik. Az elhurcoltak tragédiájának árnyéka helyett a hátrahagyottakban kibontakozó, megváltó szeretet fénye vetődik a regény lapjaira.

A gyógyítás mindig a szeretetről szól – írja a pszichológus végzettségű szerző, akit intelligens léleklátása és gyászfeldolgozást illusztráló elbeszélése már a regény elején “leleplez”. Nagy erőssége a könyvnek ez a fajta emberismeret. Az önmagukban is összetett, egészen más életkorú, ebből kifolyólag eltérő kompetenciákkal működő szereplők között kialakuló különös, mégis gyógyító kapcsolat teszi izgalmassá a kötetet. Süni és Aldó nem csupán egymásnak, de a történetüket olvasónak is példát mutatnak túlélésből és újrakezdésből, anélkül hogy túlcsordulna, vagy átcsapna ez a szeretetorvosság klisés megoldásba.

Az élet megy tovább

F. Várkonyi Zsuzsa papírra vetett szavain és karakterein keresztül nyúl ki a lapok közül, hogy megragadja szívünket és facsarjon egyet rajta. Ugyanakkor sosem hagy magunkra, nem hagy bennünket érdemi válasz, építő konklúzió nélkül, ahogy Sünit és Aldót sem engedi elveszni a felépülés rögös útján, mely sosem a teljes feledést, sokkal inkább a megnyugvó, jövőbe bizalmat helyező elfogadást jelenti.

A lassú gyógyulás azonban nem teszi vontatottá a regényt. A szinte lecsupaszított, konkrét párbeszédek, az okos szemszögváltások, a kor és az események filmszerű, vizuális leírása számomra mind az élet gyors folytonosságát jelképezték. Hogy bármilyen fájdalmat is élünk épp meg, a világ nem áll meg. Ott van a nagy valóság a bezárt ajtón túl, melyen érdemes kilépni, ha úgy látjuk, van kibe kapaszkodnunk, és van kiért megtennünk ezt.

Összefoglalva

A Férfiidők lányregénye maga az irodalomba oltott orvosság. Gyönyörű, megindító igazmese a sorscsapások vájta sebekről és a behegedésükhöz elengedhetetlen emberi kapcsolódásokról. Szívből ajánlom mindenkinek ezt az édes-bús, lírai elixírt, mely jóval több, mint egy újabb, történelmi viszontagságot taglaló kötet.

Megengedi, hogy a kollektív tragédiák után a hétköznapi ember számára ismerősebbet, a szereplők személyes, élni-nem élni dilemmáját, felépülését kísérhessük végig. Hogy tanuljunk valamit azok bátorságából, akiket kívülről szerencsésnek tartanánk, hiszen túlélők, de akikben mégis örök nyomot hagyott, hogy maradni kényszerültek.

Részletek: 

Libri, Budapest, 2020

328 oldal