Inspiráló háziállatok – írók és imádott kedvenceik

Nincs is annál jobb, mint amikor leheveredsz a kedvenc fotelodba egy fantasztikus könyvvel, és melléd kuporog a szeretett cicád, vagy kutyád, vagy épp csirkéd – ahány ház ugyebár… Bármelyik fajtát is válaszd házi kedvenc gyanánt, minden bizonnyal együtt érzel az alább feltüntetett írókkal, akik úgy döntöttek, magányos alkotói tevékenységükhöz bizony elengedhetetlen egy hű társ inspiráló jelenléte.

Lássuk hát a következő neves poétákat és szőrös (vagy épp tollas) barátaikat, akik számtalan világszintű irodalmi sikerhez asszisztáltak életük során. (Mázlisták…:) )

Grip, Charles Dickens hollója

Charles Dickens igazi állatbarát volt: macskákat, kutyákat, kanárikat, pónilovakat és sasokat is tartott, na meg mi sem természetesebb, több hollót is, akiket sorban Gripnek nevezett el. Az egyes számú Grip nevű hollót állítólag szorgosan tanítgatta a beszéd utánzására, és előszeretettel jegyezte fel, miként fejlődik a madár szókincse. Dickens annyira kötődött a madárhoz, hogy első történelmi regényébe, a Barnaby Rudge kötetbe is beleírta. Azt rebesgetik, Grip volt az a holló, aki Edgar Allan Poe híres költeményét is ihlette.

Bambino, Mark Twain macskája

Mark Twain rajongott Bambino nevű macskájáért. Egy napon a szeretett négylábúnak nyoma veszett, Twain pedig pénzjutalmat ajánlott fel a megtalálójának. A New York-ban feladott hirdetés így szólt: “Nagy és intenzív fekete színű, sűrű bársonyos szőrű; mellkasán halvány fehér sáv van; nem könnyű megtalálni rendes fényben. ” Szerencsére Bambino végül előkerült a szomszéd udvarából, mégis sorra jelentek meg az író rajongói, kezükben sötét macskákkal azt állítva, hogy ők voltak a megtalálók.

Pinka, Virginia Woolf cocker spánielje

Woolf olyannyira odavolt a kutyákért, hogy egy komplett kötetet szentelt ebbéli érzéseinek. Elizabeth Barrett angol költőnő s kedves spánielje hiteles történetét mutatja be a Flush, mely a két lélek találkozásának rejtett pillanatairól értekezik. Virginia Woolf kutyái közül talán a leghíresebb az a fajtatiszta, fekete színű cocker spániel volt, melyet Vita Sackville-West, az írónő titokzatos szerelme ajándékozott Woolfnak.

Hófehérke, Ernest Hemingway hatujjú cicája

Ki gondolta volna, hogy a macsó külső egy érzékeny macskás embert takar? Hemingway első hatujjú cicáját – a polidaktilia fejlődési rendellenességgel született – Hófehérkét egy hajóskapitánytól kapta meglepetésként. Olyan jól sült el ez az ajándékötlet, hogy az író szenvedélyes hatujjú macska örökbefogadó lett. A Key Westben található Hemingway múzeum – mely korábban az író rezidenciája volt – a mai napig otthont ad Hófehérke cirmos leszármazottainak.

Lord Byron medvéje

Az excentrikus poéta, Lord Byron imádta a kutyákat, de hatásvadász, teátrális személyisége nem engedte meg, hogy beérje ennyivel. Épp tanulmányainak utolsó állomását végezte a cambridge-i Trinity College-ban, amikor úgy döntött, megsétáltat egy szelídített medvét, ha már kutyáját nem engedték be az oktatási intézmény kollégiumába. A medvét állítólag láncon sétáltatta az iskola területén, mintha csak közönséges eb volna – szürreális látvány lehetett.

Alice Walker csirkéi

A Pulitzer-díjas afroamerikai író és költőnő sosem rejtette véka alá a csirkékhez fűződő különös vonzalmát, Alice Walker ugyanis nem csupán házi kedvencként tartja ezeket a tollas állatokat, de egy komplett könyvet is szentelt nekik. A The Chicken Chronicles oldalain részletesen leírja mindennapi életüket, miközben saját magára anyukájukként asszociál. Ha valaki olyan remekműveket jegyez, mint a Bíborszín, azért megbocsátható neki, hogy a szeretett baromfiknak is szentel egy kötetet.

 

 

forrás ITT, kép ITT