Sorsszerű találkozásokban a szerelem árnyalatai * Találj rám! értékelő

Az egyik legmeghatározóbb kortárs szerelmi regényként aposztrofált Szólíts a neveden után rajongók milliói várták, mivel rukkol elő a vágy és a szerelem lírai boncolgatásának szakértője, André Aciman.

Az első rész elolvasását követően én is nagy elvárásokkal fogtam bele ebbe a régi-új történetbe, mely azonban sokkal több lett, mint holmi egyszerű folytatás. Sőt, talán annak lehet titulálni a legkevésbé.

A történetről

Aciman könyvei számomra hangulatolvasmányok a javából, ezért mindig kicsit lassabban haladok velük. Van, hogy a lelkem eléri azokat az éteri magasságokat, melyekben az író több száz oldalon keresztül lebeg, még máskor egyszerűen túl sok bennem a fekete-fehér valóság ahhoz, hogy befogadjam.

Aciman azonban kétségkívül nagymestere ennek a sajátos stílusnak. Amíg magával ránt bennünket, egy percig sem kételkedünk abban, hogy tényleg létezik a világon ilyen elsöprő, sorsszerű találkozás, ilyen végletekig felemésztő, majd új élettel megajándékozó szerelem.

A fülszöveg szerint először Samuellel, Elio édesapjával találkozunk: épp látogatóba utazik Firenzéből Rómába a fiához, aki időközben sikeres zongoraművész lett. Egy fiatal nővel való véletlenszerű találkozása a vonaton fenekestül felforgatja az idős Sami terveit, örökre megváltoztatva életének hátralévő részét.

Nem sokkal ezután Elio Párizsba költözik, ahol ő maga is találkozik valakivel, Oliver pedig, aki időközben családos ember és főiskolai tanár lett Amerikában, hirtelen azon kapja magát, hogy szeretne visszalátogatni Európába.

View this post on Instagram

Aciman ùjra varázsolt. A tőle megszokott intelligens érzékenysèggel, filozòfikus apròlékossággal hámozza le egymásròl a lélek finom rétegeit, hogy emlékeztessen bennünket a szerelem megannyi formájára. Köztük arra a sorsszerű megtapasztalásra, melynek létezését hajlamosak vagyunk kétségbe vonni, és arra az örökèrvényű ábrándra, melyről teljen el bármennyi idő is, sosem fogunk tudni megfeledkezni. A Szòlíts a neveden sikerkönyv méltò folytatásának értékelése hamarosan a blogon! 💙💛 @athenaeum_partvonal_kiado #bookflatlay #andreaciman #callmebyyourname #findme #bookblogger #bookphotography #bookishfeatures #bookish #bookstagrammer #booksbooksbooks #bookworm #mutimitolvasol #énisolvasok #igreads #igblogger #booklife #olvasnijó #bookaddict #reading #booksofinstagram #bookgeek #booklovers #athenaeum #fyvoneblog

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

Elio és Oliver az első szerelem minden esendőségével, a testi vonzalom kiszolgáltatottságával, a lélek apró rezdüléseivel ismertetett meg minket. Már a Szólíts a neveden is felvillantotta az elszalasztott lehetőségek, a vissza nem hozható pillanatok keserűségét, ám a Találj rám! konkrétan ebben a dilemmában fürdőzik, és abban a felvetésben nyugszik meg, hogy az élet valahol csak kárpótol bennünket a meg nem valósultért. Maximum akkor, amikor már nem is számítunk rá.. egy zakatoló vonaton … egy spontán koncerten…

Úton egy életen át

A karakterekkel együtt mi is belecsöppenünk egy utazásba, valós és átvitt értelemben is. Utazunk az időn, a fiatalság bohém napjain, a rosszul választott, utólag már kerülőnek tűnő utcácskákon keresztül, túl csalódásokon, igazságos vagy ki nem érdemelt boldogságon, nagy szerelmeknek hitt afférokon, hogy végül megérkezzünk a jelenbe, mely sokkal többet tartogat számunkra, mint azt még gondolni merészeltük volna.

Mert az élet épp ilyen. A tél közepén nincs az a képzelőerő, mely segít, hogy lelki szemeink előtt megjelenjen a tavasz első napsugara. Aztán amikor megérkezik, fogalmunk sincs, mit csináltunk eddig, hogyan tudtuk elnyomni magunkban azt a szunnyadó fényt, melyet csupán egy másik, villámcsapásszerűen megismert lélek ébreszthetett fel bennünk a kellő pillanatban.

Elio, Elio, Elio. Oliver, Oliver Oliver… 

Noha tűkön ülve vártam az első odalakon, mikor jönnek már kedvelt hőseink, később vissza-vissza tértem Samuel és Miranda évődéséhez, shakespeare-i emelkedettségű kapcsolatához, mely bevallom, több alkalommal is könnyeket csalt a szemembe. Persze nem kellett sok oldal, hogy ugyanezt Elio és Michel románca alatt is eljátsszam…

Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megnyugtassam az olvasókat, a fejezetek mindenkit pityergésre fognak kényszeríteni, aki valaha is átélt olyan szerelmet, melyben úgy érezte, végre teljesen önmaga lehet. Hogy érte süt ki a nap, az univerzum jelek tömkelegét küldi, és ügyesen elfeledtet minden akadályt, ami a józan ész számára egyébként kardinális lenne.

Óda a szerelemhez

A filozófia, a művészet, a zene – maguk a fejezetek is úgy működnek, mint egy zenei mű tételei -, ezúttal is központi helyet foglalnak el a történetben, ugyanakkor egyszersmind csupán mellékes eszközök is. Díszletek egy apa-fiú kapcsolat bemutatásában, a különböző korosztályú, hátterű és személyiségű emberek egymásra találásában, a szerelem ezerféle arcának feltárásában.

A Találj rám! három kapcsolati szálon keresztül mutatja meg nekünk a szerelem hihetetlen sokféleségét. Ezt az örökké megfoghatatlan, kiismerhetetlen emóciót, melyet mindenki megtapasztalt már valamilyen formában, és melyből épp emiatt pont annyiféle variáns létezik, ahányan csak megélték.

Szerencsére mindegyik szál kötődik valamiképp Eliohoz és Oliverhez, akikhez korábban már kapcsolódtunk és akik által betekintést nyerhettünk a szerelem labirintusának egyik zárt ajtaja mögé. Most sem engedjük el őket teljesen, jelenlétük, találkozásaik és kapcsolataik ismét tanítanak, elgondolkodtatnak, önmagunkkal való beszélgetésre bátorítanak. (És a végén mèg az idő rozsdás kerekét is megforgatják.)

Összességében

Aciman újra varázsolt. A tőle megszokott érzékeny éleslátással, filozofikus aprólékossággal hámozza le egymásról a lélek finom rétegeit, hogy emlékeztessen bennünket a szerelem megannyi formájára. A harmonikus, finom lélekárnyalatokat bemutató történetek a maguk hétköznapi csetlés-botlásaival arra emlékeztetnek, hogy csupán egy karnyújtásnyira vannak tőlünk ezek a feledhetetlen, meghatározó tapasztalások. Csak legyünk elég bátrak, hogy kinyújtsuk a kezünket…

Részletek: 

Athenaeum, 2019

296 oldal

Fordította: Szigethy-Mallász Rita