Klasszikus mágikus sztori új köntösben * Nocturna értékelő

Az év utolsó hónapja nem csupán a szokásos ünnepi készülődés miatt zsúfolt. Ott van ugyanis még az a bosszantó körülmény, hogy az olvasásra fordított idő csökkenésével egyenes arányban növekszik azoknak a köteteknek a száma, melyekkel el szeretnék vonulni. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy ilyenkor a kiadók is rákapcsolnak, és olyan csodás, izgalmas történetekkel árasztanak el bennünket, mint például Maya Motayne Nocturnája.

Amíg a korábbi Libris újdonság az ünnep meghitt, szeretetteli hangulatához illeszkedik, addig ez a lebilincselő mágiamese fogja a tömény, karácsonyi tennivalóval telezsúfolt valóságot és meg sem áll velünk gyermekkorunk fantáziával fűszerezett karácsonyáig.

A történetről 

Noha Maya Motayne könyvéhez a kiadó hozta meg a kedvem, bevallom a fülszöveg elolvasása után nem kellett túl sokat győzködni – megtette már amúgy is a gyönyörűséges borító korábban. A rengeteg fantasy történet elfogyasztása egy ideje arra sarkallja kalandokra éhes könyvmoly énemet, hogy vadásszam a különleges, nem csupán angolszász vagy germán mitológiákat forrásként hívó varázstörténeteket.

Így ragadott magával a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó könyve is, melynek mágiaábrázolása legalább olyan figyelemre méltó, mint az abból születő gonosz erő okozta kalamajkák.

A tartalom szerint Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát.  Ám amikor adósa lesz egy befolyásos bandavezérnek kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni: el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.
Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.
A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie és Finn a Luka megmentése érdekében kiszabadított mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel.

Egy messzi messzi latin királyságban…

És ha már szóba került az aprólékos, szemet gyönyörködtető borító hadd áruljam el nektek, hogy némi olvasás után értelmet nyernek a kis színes mozaikkockák. Azonnal, már az első soroktól fogva belehelyezkedünk a kissé keserű-búsan induló, ám oldalról oldalra lenyűgözőbb, filmszerű vizuális leírással bíró, izgalmas cselekménybe.

San Cristobalban, ebben a mitikus latin királyságban a múltbéli gyarmatosítás árnyéka mellett belső, hatalmi viszálykodások is sújtják a népet és a királyságot. A kasztrendszer tiszta és világos, még külön szakaszokra is osztja a birodalmat, melynek valódi örököse pótolhatatlan a sodródó Alfie, és úgy tűnik, az egész nemzet számára.

A vonakodó herceg mindezek ellenére kénytelen a tettek mezejére lépni. Ám az időközben kiszabaduló, ősi gonosz megállításához egy utcai “kaméleon” segítsége is szükségeltetik. A néhány napot felölelő kalandok során hőseink – akik ennél különbözőbb személyiségek már nem is lehetnének – megtalálják a megoldáshoz, és legfőképp egymáshoz is a jó utat.

A fiktív univerzum részletességét külön a belíven elhelyezett térkép is taglalja (mondtam már, hogy imádom az ilyen térképeket?). Az igényes, szépen kivitelezett grafika jóvoltából olyan földrészeken is megpihenhet a szemünk, melyek egyelőre csupán említésként szerepeltek a történet első részében.

Tradicionális összetevők, újszerű élmény

A Nocturna jellegét tekintve igazi klasszikus fantasy rege: antihős főkarakter, vakmerő, kissé deviáns segítőtárs, titokzatos mágia, korábban már legyőzött, egy balszerencse okán azonban visszatérő, legyőzhetetlen gonosz, a bonyodalmak megoldása kapcsán felnőtté váló szereplők. A népszerű toposzok itt sem hiányozhattak, ugyanakkor az írónő – aki egyébként a kiadói szakma sűrűjéből indult útnak, hogy kipróbálja a másik oldalt – úgy fűszerezte, vegyítette, egészítette ki ezeket az ismert elemeket, hogy egy percig sem éreztem úgy, én már valahol olvastam ezt a kötetet.

A cselekmény fordulatos, kalandos, a stílus könnyed, olvasmányos és nem utolsó sorban nyers, végletekig realisztikus leírásokkal is kecsegtet, így valóban azt érezhetjük, ez nem csak játék és mese. Sőt, hőseink sorsa bármelyik pillanatban rosszra fordulhat… Külön örültem, hogy a mindentudó elbeszélőnek hála nem csupán Finn és Alfie gondolatait, érzéseit ismertem meg, de magát a sötét mágiát, a valóban kegyetlen gonoszt is közel engedte a szerző az olvasóhoz.

És ha már a két főszereplőről esik szó, talán náluk ütközik ki leginkább – a többször ismételt tépelődések, a jellemzés és párbeszédek terén – hogy első könyves, némileg tapasztalatlan író szerzeményét olvashatjuk. Azonban fontos megemlíteni, hogy csupán Alfie jelenti a gyengébb láncszemet. Finn valami elképesztő. Igazi feminista, belevaló, modern női karakter. Mellette még a kétségbeesett, rossz döntéseket halmozó herceg is ki tudja hozni magából a maximumot, és a történet végére egészen összekapja magát – meg persze Finn is visszatalál belső jóságához.

Összességében

Szórakoztató volt a már oly sokszor boncolgatott mágia tematikát egy új megvilágítást kapott lencsén keresztül figyelni. A Nocturna tipikusan az a fajta mozgalmas fantasy, melynek olvasása közben időről-időre a soron következő fejezetekbe pislogunk, hátha néhány szómorzsa segít enyhíteni a felgyülemlett izgalmakat. Felkerült azoknak a könyvsorozatoknak a listájára, melyek esetében kimondottan várom a folytatást! Fantasy rajongóknak egyébként kötelező!

Részletek: 

Libri, Budapest, 2019

436 oldal

Fordította: Weisz Böbe