Amikor a múltunk a jelenünk * Marlenka értékelő

Finy Petra keserű-bús, mégis melengető reménnyel, szeretettel teli családregénye megjelenése óta nem csupán a közösségi felületeket, de a könyvmoly szíveket is hamar meghódította. A különleges, lírai szépségű történet elolvasása után számomra sem volt kétség többé, mivel kápráztatta el az írónő érzékeny lelkű olvasóit.

A történetről

Az Athenaeum Kiadó őszi újdonságai között helyet kapó elégikus, költői sorsregény több szempontból is megtalálta az utat a szívemhez. Egyrészt sajnos tapasztalatból tudom, milyen is egy nárcisztikus személyiség árnyékában élni, másrészt mielőtt az újságírás felé fordultam volna, az egyetemen társadalomtudományt hallgattam, mely területen kikerülhetetlen témakörnek számít a transzgenerációs örökség.

A fülszöveg szerint Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka felnőtt gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain? Az 1944 telén a városrészben történt tragikus események Marlenka családjának több nemzedékére kihatnak. A gyógyuláshoz pedig több nemzedéknyi idő szükséges.

View this post on Instagram

Finy Petra legújabb regénye identitástörténet: főhőseinek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában. Marlenkának és gyermekeinek meg kell dolgozniuk a boldogságért és a szerelemért, ám a harmónia még így is törékeny marad.. Már a blogon közzétett, ìgéretes őszi megjelenèseket felölelő posztban is említèst tettem Finy Petra ùjdonságáròl, mely igazi bekuckòzòs olvasmàny. Alig várom, hogy belemerülhessek 😊 @finypetra @athenaeum_partvonal_kiado #fyvonehonlap #fyvoneblog #athenaeum #finypetra #marlenka #énisolvasok #flatlay #bookflatlay #autumnflatlay #autumn #bookphotography #bookblog #bookish #bookstagram #mutimitolvasol #igreads #igbook #igblog #book #könyv #könyvesbloggervagyok #könyvajánló

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

Zsigereinkben a múlt

Noha már egy komplett tudományág – az epigenetika – foglalkozik a bennünket ért hatások továbbörökítésével, még így is sokan vannak, akik megfoghatatlan misztikumként kezelik a kérdést. Talán meggyőzhetők a renitens kételkedők, ha azt mondom, magát a fogalmat még 1942-ben gondolta ki egy angol tudós, és a kutatások – ha maga a természet nem volna elég – azóta is csak őt igazolják.

Az őseinktől kapott, bennünk élő evolúciós örökség lényege abban rejlik, hogy irányt mutasson,  miként lehet a lehető legfájdalommentesebben élni az életet. Marlenka és gyermekei mégis szenvednek, mert minden egyes alkalommal, amikor beüt a krach, a krízisre olyan választ adnak, mely ösztönös ugyan, mégis érzik, valami nincs rendjén. Különös viselkedésük, és az őket üldöző árnyak ugyanis merőben korlátozzák őket a nagyon is kiérdemelt, teljes, boldog élet elérésében.

Lelki orvosság, költői útravaló

A csodabogár, ugyanakkor szerethető karakterek fokozatos öntudatra ébredésével, és a természet festői képeiből nyert gyógyító esszenciával együtt bontjuk ki olvasás közben a múltat. A jelenbéli történések megértésében a 1944-es tragédiákat megélt nagymama, vagyis a mindentudó narrátor segít bennünket. A történelmi kitekintések jóvoltából felsejlik előttünk egy előzmény ív, hogy aztán arcot adhassunk a szereplőkkel élő démonoknak, és ráébredjünk végül az örök igazságra: minden okkal történik.

Finy Petrának a komplex családtagok, egymáshoz fűződő viszonyaik, a múlt kegyetlen mozzanatai – melyekre reflektálnia kellett a jelen állapotának -, és a gyógyulás felépítése mellett volt ideje arra is, hogy érzékletes, minden hasonlatában és metaforájában egyedi szöveget, stílust, finom irodalmi atmoszférát teremtsen. Olykor talán fel is ötlött bennem, hogy túl sok réteg volt ez így egyszerre, és a gondosan felépített, édes-keserves, valóságos életképek után nehézkes volt átállnom a végkifejlet újszerű, ugyanakkor reményteljes hangulatára.

Most élsz! 

Egy másik fontos üzenete a kötetnek, hogy a főszereplőn keresztül rávilágít, mindannyian egy kicsit Marlenkák vagyunk. Egy kicsit tétovázunk, mulasztunk, visszahúzódunk, egy kicsit kifogásokat gyártunk, alárendeljük magunkat mások akaratának, boldogságának, premierben nézzük végig, ahogy elmúlik a valódi élet, miközben nem teszünk ellene semmit.

Pedig ha számunkra nem ez az elsődleges, hogyan is várhatjuk el másoktól, hogy majd nekik mi legyünk. Az ilyesmit messziről kiszagolják a másokon felmászni, átgázolni igyekvő nárciszok, akiknek mi magunk szorítottunk helyet az életünkben, melyben egyszer csak azt vesszük észre, a legkevesebb teret magunknak hagytuk.

A döntés a mi kezünkben van, mi vagyunk a végzet mágusai, a sorsunk irányítói, mi határozunk afelett, hogy a mindennapok gépezete által dobált szituációkra miként reagálunk. Nem holnap, nem később, hanem itt, az adott pillanatban. Mert „Most erősnek kell lenni, most akarni kell élni.”

Összességében

Talán kissé pesszimistára sikeredett az értékelés, úgyhogy kihasználom az utolsó bekezdést, hogy megnyugtassak mindenkit, ez a kötet cseppet sem borúlátó, hanem épp az ellenkezője. Arra tanít, hogy érezzük bármennyire is későnek a felismerést, valójában sosincs túl soká ahhoz, hogy elkezdjünk úgy igazán élni. Legyen bármennyire sötét a múlt, legyen bármennyi elszalasztott alkalom, vagy sokat szenvedett felmenő, rosszakaró, testi vagy lelki súly, mindig lehet, sőt, kell is a nulláról kezdeni, esélyt adni, megváltozni, elengedni, boldognak lenni. Élni.

Részletek:

Athenaeum, 2019

304 oldal