Hemingway, és az ő utolsó múzsája * Ősz Velencében értékelő

Az igazán jó könyvet várakozással nyitjuk ki és haszonnal csukjuk be, tartja a mondás, ám Andrea di Robilant dokumentarista regénye a két, említett végpont között azért jócskán okoz meglepetéseket.

A korabeli fotókkal, naplórészletekkel és levelezésekkel megfűszerezett olvasmány nem csupán egy megmagyarázhatatlan románc története, hanem egyben Ernest Hemingway hihetetlenül mozgalmas életének  jellemrajza is.

Hemingway nyomában

Eleve nem tud kudarcot vallani egy könyv, hogyha olyasvalakiről szól, aki rendkívüli, különc, ellentmondásos, tehetséges, szenvedélyes, ugyanakkor rapszodikus, gyermeteg, kicsapongó és még sorolhatnánk, mennyi mennyi kontrasztos jelzővel lehetne illetni az elveszett nemzedék világhírű szerzőjét, Ernest Hemingwayt.

És ha már a meglepetéseket említettem, az egyik bizony hozzá fűződik, mert bár számtalan zseniről keringenek pikáns teóriák, behatóan csak akkor ismerhetjük meg őket igazán, ha teljes figyelmünket nekik szenteljük – ehhez tökéletes tudásforrás a Libri páratlan atmoszférájú, részletgazdag, magával ragadó kiadványa.

View this post on Instagram

Van kedvetek játszani? 😊📚 Az elmúlt napok kivételesen nem az irodalom jegyében teltek, de velem utazott a Libri Könyvkiadó lebilincselő dokumentarista kötete, mely Hemingway utolsó szerelmi kapcsolatába enged betekintést. A könyv mellett elhelyezett tárgyak elárulnak keveset az úti célról – bár adott lenne, nem Velence – különösen a kis székelykapus kerámiamágnes a bal alsó sarokban… A kérdés tehát az, hogy vajon hol jártunk az aktuális olvasmányommal a hétvégén? 🤔 A nyeremény mindössze a dicsőség, mely a helyes válasz megírásával jár. 🍾🏆 Illetve ha nektek is vannak élményeitek erről a különleges vidékről, ne tartsátok magatokban! 😊 #fyvonehonlap #fyvoneblog #olvasnijó #hemingway #librikiado @librikonyvkiado #szèkely #travel #utazás #bookflatlay #hungary #bookphoto #bookphotography #bookstagram #bookish #love #énisolvasok #igreads #igbook #igblog #ikozosseg #instahun #instabook #hunblogger #reading

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

A történet szerint 1948 őszén Hemingway és negyedik felesége, Mary Velencébe látogatnak, hogy helyrehozzák megromlott kapcsolatukat. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a jól ismert, csaknem ötvenéves író egy vadkacsavadászaton első látásra beleszeret a még középiskolás velencei lányba, Adriana Ivancichba. A kacér és elbűvölő fiatal lány lángra lobbantja Hemingwayben az évek óta már csak pislákoló alkotói energiát.

Több, mint romantikus lektűr

Andrea di Robilant az író életének utolsó szakaszát tárja a kíváncsi olvasó elé. Bepillantást enged az irodalmi celebritás korántsem mindennapi életébe: értelmiségi nagyemberekkel elköltött vacsorák, nők, utazások, fényűzés, addikció, állandó nyüzsgés, a hírességnek számító szerzőn csüngő fotósok, kiadóvezetők és barátok hada. Ugyanakkor látjuk a másik oldalt is. A szigorú, rohamtempóban haladó idő fojtogatását, a megcsappanó alkotói energiát, az ebből fakadó nyughatatlanságot. 

Ám a sors végül úgy döntött, kegyes lesz Hemingway-hez, és megajándékozta még egy utolsó nagy szenvedéllyel, egy utolsó nagy szerelemmel. És ezzel meg is érkeztünk a második meglepetéshez, mely a könyv olvasása során ért. Adrianával egész későn, több oldalnyi történeti előkészítést követően találkozunk csupán, és a sorsdöntő pillanat után sem csak a beteljesületlen viszonnyal foglalkozunk. 

Természetesen, akit maga Hemingway érdekelt elsősorban – nem csak a szaftos románc -, az dúskálni fog a szerző életének figyelemreméltó részleteiben, melyek között aligha akad egyetlen unalmas perc is. Hemingway is azok közé a géniuszok közé tartozik, akiknek életmódjáról rengeteg irodalomtörténeti hipotézis kering, de ilyen apró pillanatokig belelátni az író életébe egészen különleges élmény volt.

Adriana, az alkotói energia forrása

Hála a részletgazdag leírásoknak, belesünk az exhibicionista művész álarca mögé. Csodás tájakat bejárva – Velence, Kuba, New York, Afrika – lehetünk tanúi az idősödő író tépelődéseinek, bizonytalanságainak, érzelmi konfliktusainak, alkotói műhelytitkoknak. Adriana mindössze tizennyolc évével fenekestől felforgatja a háborút is megjárt író életét, akiről azt gondolnánk, már semmi sem képes meglepni, vagy lázba hozni, mégis szerelemre lobban a tapasztalatlan, gyönyörű fiatal lány iránt.

Hemingway belátja, hogy vonzalma szítja csak igazán a kreativitást, és – felesége jelenléte ellenére – meg sem próbálja féken tartani elhatalmasodó érzelmeit. Bármennyire botrányosnak, és nevetségesnek is tartják Adrianához fűződő ragaszkodását, ő írói alteregója újjászületésének zálogát látja bimbózó kapcsolatukban.

A híresség figyelmének ára

Adriana jelenléte varázserővel hat az íróra. Csodálja, megbabonázza, hatására sorra születnek az írásművek, legtöbbjük a szintén alkotó, bár még csupán szárnyait bontogató múzsához szólnak. Ám Adrianának végül meg kell fizetnie inspiráló közreműködése árát. A bonyodalmat A ​folyón át a fák közé című regény Renata karaktere robbantja ki, akit az író nem titkoltan plátói szerelméről mintázott. Adriana egész életében kénytelen viselni a felkapaszkodni vágyó naiva címkéjét, holott megismerkedésükkor még fogalma sem volt róla, Hemingway mekkora tekintély.

 

A sors adta, és végül el is vette – noha teljes mértékben sosem – ezt a különös, egyszerre szülő-gyermek, tanító-diák, alkotó-alkotó és férfi-nő kapcsolatot magába olvasztó szövetséget a szerelmesektől. Gyümölcse a mai napig ott rejtőzik a szerző késői, kritikusai szerint legjobb műveiben, például Az öreg halász és a tengerben. Elválásuk után mind Adriana, mind Hemingway boldogtalanul élt. Tragédiák, betegségek, depresszió árnyékolta be mindennapjaikat, melyekből koránál fogva a lánynak jóval több jutott. “Miért is nem születtem korábban, édes, jó oroszlánom?” – kérdezte utolsó találkozásukkor.

Összefoglalva

Nehéz átfogóan írni erről a keserű-bús, mélységekkel és magasságokkal teli könyvről, mert legalább olyan sokrétű, mint amilyen maga Hemingway élete, személyisége, vagy az Adrianával való már-már érzékek fölötti, intim kapcsolata volt. Kettejük között mindig ott tátongott az idő szakadéka, ennek ellenére – vagy épp emiatt – egymás számára a megismételhetetlent jelentették.

“Azért maradtam életben, hogy újra láthassalak, Lányom. Te vagy az én utolsó, igazi szerelmem: és mert az vagy, mindig próbállak úgy szeretni, hogy az a legjobb legyen neked.” A könyv fülszövegében az áll, hogy az élet gyakran jobb történeteket ír a képzeletnél, épp ezért ahelyett, hogy próbálom szavakba önteni meglátásaimat, inkább röviden csak annyit mondanék: olvassátok el. Megéri.

Részletek:

Libri Könyvkiadó, 2019
452 oldal
Fordította: Getto Katalin