Ismert írók, akik öngyilkosságot követtek el

Ma van az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapja, melynek témája a kapcsolat, a kommunikáció és az odafigyelés – ennek a három központi gondolatnak kulcsszerepe van az önkezű halál megakadályozásában. Talán irodalmi nagyjaink számára is vigaszt nyújthattak volna a felsoroltak, és akkor nem következik be a tehetség, a zsenialitás terhe alatti végzetes összeroppanás. 

Virginia Woolf

Az írónő igen korán, már huszonévesen felfedezte magában elbeszélői kvalitásait, majd a számtalan publikációt olyan jelentős regények követték, mint az 1925-ben kiadott Mrs. Dalloway vagy a nagy port kavart Orlando. Virginia azonban rendre elhatalmasodó, – gyermekkori trauma okozta – mentális problémákkal küzdött, idegösszeomlásai egyre gyakrabban keserítették meg életét. A második világháború idején bombatámadás érte Woolfék otthonát. Az eset menthetetlenül legyengítette Virginiát, aki végül 1941. március 28-án telerakta zsebeit kövekkel, majd az Ouse folyóba vetette magát.

Ernest Hemingway

Az öreg halász és a tenger, valamint az Akiért a harang szól című remekművek alkotójának egész életét végigkísérték a mentális betegségek. A depresszió mellett személyiségzavar is megkeserítette a mindennapjait, nem beszélve hemokromatózisáról, amely egy genetikai betegség és számtalan mellékhatása ismert. Hemingway állapota az 50-es évekre kimondottan leromlott, javulást már elektrosokk terápiával sem tudtak elérni nála. 1961-ben – több családtagjához hasonlóan – fegyvert fogott, és lelőtte magát.

Sylvia Plath

Sylvia Plath amerikai novellista életében a depresszió állandó szereplő volt. Miután nyolcéves korában elveszítette édesapját, az írónő mélységes csalódottságában kijelentette: “Soha többé nem beszélek Istenhez.” Később ez a melankólia megpecsételte sorsát, már főiskolás évei során is megpróbálta eldobni az életét, lelki tapasztalatait később a világhírű, Az üvegbúra regényében fejtette ki. A szerelemben sem talált engesztelést, férje házasságtörést követett el, Sylvia pedig nem bírta tovább a gyötrődést. Eltömítette a konyha réseit, majd megnyitotta a gázt..

Márai Sándor

Márai San Diegóban, egy pisztolylövéssel vett örök búcsút az élet csodájától. 1989. január 15-én kézírással írta meg utolsó naplóbejegyzését: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Egyedül, idősen és magányosan halt meg, miután képtelen volt feldolgozni szeretett felesége halálát. A szerző egyike azon íróinknak, akiket haláluk után ismertek el igazán. A rendszerváltást követően művei ismét teret kaphattak, és A gyertyák csonkig égnek nemzetközi siker lett. Hamvait kívánságára a Csendes-óceánba szórták.

John Kennedy Toole

Talán mind közül a kevéssé ismert John Kennedy Toole története a legtragikusabb, különösen, hogy a szerzőnek életében egyetlen műve sem jelent meg. Professzori munkássága idején elküldte a Tökfilkók szövetsége kéziratát a Simon & Schuster kiadónak, ám azok elutasították a művet. Toole nem tudta feldolgozni a sikertelenséget és elveszítette a kontrollt önmaga felett. Miután édesanyjával is megromlott a kapcsolata, autójában, a kipufogógáz visszavezetésével követett el öngyilkosságot. Édesanyját nem hagyta nyugodni fia el nem ismert tehetsége, és Walker Percy író közbenjárásával kiadta a Tökfilkók szövetségét, mely 1981-ben Pulitzer-díjat kapott.