A világ végére önmagunkhoz * Csillagok az óceán felett értékelő

Vajon a szüleink határozzák meg, hogy kik is vagyunk valójában? Ha a sorozatos akadályok ellenére nem tágítunk, az kitartás vagy ostobaság? Milyen messzire kell eltávolodnunk az otthonunktól, hogy megtaláljuk önmagunkat?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Kimberley Freeman lebilincselő regénye, mely önmagunk keresésének és az anyaság kérdéskörének fenséges irodalmi koktélja. Fogyasztáshoz egy jó adag ceyloni teát ajánlok.

Ritkán veszek le a polcról nagyívű családregényeket, mert egy idő után általában elveszítem a lelkesedésem. Nem úgy Kimberley Freeman regénye esetében, mely leginkább a főhősnő, Agnes Resolute érdeme, aki könnyűszerrel lehetne napjaink feminista női példaképe. Még úgy is, hogy a regény oroszlánrésze a viktoriánus korban játszódik…

A fülszöveg szerint…

1874-et írunk. A vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes felismeri a gombot: a gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes rájön, hogy Genevieve Londonban van és követi őt, de kiderül, hogy a nő  továbbutazott Párizsba. Agnes egyre több mindenben csalódik, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?

Gőzhajó vagy vitorlás?

Elvált szülők gyermekeként pontosan tudom milyen az, ha hiányzik egy sorvezető az élet nagy könyvéhez. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mások jelenléte – vagy épp hiánya – határozza meg, milyen emberek is vagyunk valójában, vagy leszünk a jövőben.

Agnes Resolute – aki nevét egy tekintélyes hajóról kapta – ugyanígy véli a regény elején, és bár hajthatatlansága mit sem veszít erejéből, az idő előrehaladtával megtanulja: hullámokat törő gőzhajó helyett jobb, ha a zabolátlan habok ritmusához igazodó vitorlás lesz.

A viktoriánus kor Emma Watsonja

Vannak, akiknek nem kell átutazni a fél világon ahhoz, hogy megértsék, minden, amit keresnek, réges-rég ott rejlik a lelkük mélyén (vagy közelebb, mint azt gondolnák). És vannak az Agnes féle, bonyolult, fékezhetetlen, öntudatos nők, akik elképesztő kalandokon, kerülő tévutakon és embert próbáló eseményeken keresztül találhatják meg csak azt, ami teljessé teszi őket.

Agnes remek főkarakter, igazi feminista ikon. Kevés olyan női egyéniségről olvasni, mint ő, aki a végletekig irányítója a történéseknek és csak a legreménytelenebb esetben engedi, hogy a körülmények domináljanak.

Lényéből mindannyiunkban lapul egy kis darab, hiszen még a legbátrabbak sem tehetik meg mindig, hogy a saját fejük után menjenek, de Agnes megadja számunkra a fantáziadús álmok lehetőségét. Londontól eljut Párizsba majd Indiába, aztán Ausztráliába viszi a végzet, mely az ő hihetetlenül akaratos egyéniségét látva sem retten meg attól, hogy olykor azért visszavegye az irányítást.

Szerelem nélkül egy lépést se 

Ugyanakkor a nőiség témájától szinte elválaszthatatlan az anyaság kérdésköre, melynek árnyalatai a kötet esetében különböző idősíkokban élő, egymástól eltérő jellemű édesanyákon keresztül mutatkoznak meg. A régmúlt, a múlt és a jelen között fellelhető finom kapcsolódási pontok segítenek, hogy a fordulatos történetváltások olvasása közben egyik életből se zökkenjünk ki.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a széles körű igények kielégítése érdekében természetesen szerelmi szálak is helyet kaptak a cselekményben. Ezek is az emberi kapcsolatok sokrétűségét igyekeztek bemutatni abban a csekélyke időben, melyet rájuk szánt az írónő.

Összességében

Kimberley regénye letehetetlen, izgalmakkal teli romantikus kalandregény, melynek helyszínei, történelmi környezete magával ragadó, érintett tárgykörei évszázadok óta kimeríthetetlen témái az emberiségnek. A regény végén elhintett csavar pedig nem csupán az Agnesben, de az olvasóban felmerülő kérdéseket is megválaszolja, melyeket számomra legjobban az Óz, a csodák csodája film sorai írnak körül:

“Ha valaha még egyszer elindulok a boldogságomat keresni, nem megyek tovább a farmunk kerítésénél, mert ha ott nem találom, akkor biztos, hogy igazából el sem veszítettem.”

Részletek: 

Athenaeum, 2019
450 oldal
Fordította: Gálvölgyi Judit, Novák Petra