Könyvek, melyekről az olvasók szégyellték bevallani, hogy szeretik

Mindenkinek vannak bűnös élvezetei az életben, és ez magába foglalja az olyan könyvek elolvasását is, melyektől zavarba jövünk, ha véletlenül szóba kerülnek.

Rengeteg kötetről mondtak le egyöntetűen a kritikusok, de az emberek többsége örömét lelte bennük, sőt, még akár újra is olvasná. Az alábbi könyveket a bustle.com közvéleménykutatása rostálta ki, melyben a résztvevőket arról kérdezték, melyik könyv iránti lelkesedésüket szégyellik leginkább.

John Green – Csillagainkban ​a hiba

Hollywood imádja a tragikus szerelmi történeteket, és a legtöbb ihletet az irodalom világából merítik. John Green rákos tinédzserekről szóló könyve első hallásra nem túl vonzó, de valljuk be, adódnak pillanatok, amikor nem vágyunk másra, csupán egy kiadós sírásra. Valószínűleg így lett ez a könyv is kasszasiker, pedig egyesek szerint zsánerének még csak nem is a legjobbja, amit főleg a valóságtól elrugaszkodott szereplők és a kissé pongyola megfogalmazás számlájára írtak. Ki tudja, a könyvmolyok mindenesetre odáig voltak érte, mégha nem is szívesen hangoztatják.

E. L. James – A ​szürke ötven árnyalata

Talán ez az egyetlen könyv, mellyel kapcsolatban nincs szükség túl sok magyarázatra, hogy miért került fel a listára. Az erotikától izzó kiadvány több mint 100 millió példányban kelt el, és ötvenkét nyelvre fordították le. Nők milliói olvasták újságpapírba csomagolva a metrón, vagy a paplan alatt titokban, pedig E. L. James az összes létező alapfeltételre fittyet hányt, amitől jó könyv lesz egy könyv. Az viszont tagadhatatlan, hogy a témával érzékeny pontra tapintott, és olyan művet sikerült létrehoznia, mely számtalan lakás polcára felkerült – bár élek a gyanúperrel, hogy a leghátsó sorba…

Stephenie Meyer – Alkonyat 

Nehezen találnánk olyan embert, aki még nem hallott az Alkonyatról. Noha irodalmi értékei nehezen mérhetők, olyan megunhatatlan toposzokból táplálkozik, mint az örök, halhatatlan szerelem, vagy az egyértelmű különbségek ellenére fellobbanó vágy, de mondhatnánk még aduásznak a paranormális kapcsolat keltette izgalmakat. A mű ráadásul a konzervatív divathullám idején íródott, amikor minden amerikai tinédzser sztár a házasságig szóló önmegtartóztatást hirdette. Mindenesetre bármennyire is szétszedték a szakértők, az alapötlet eredetiségével nem lehet vitába szállni, ahogy azzal sem, hogy a hibái ellenére remek kikapcsolódás, ha már túl sok volt a Pulitzer-díjas remekmű.

 

Veronica Roth – A ​beavatott

A disztópiás YA-regények rajongói között nagy sikernek számít Veronica Roth sorozata, mely szintén eljutott a mozikba – igaz, a folytatást már nem merték bevállalni. Roth a misztikum nagymestere, egészen az első könyv végéig nehezen behatárolhatóak érzelmeink a kissé kidolgozatlan történet kapcsán. Talán ezzel lehetett gondja a kritikusoknak is, akik szerint a sztori eredetisége hagy némi kivetnivalót maga után. De ha nem vagyunk ennyire szigorúak, akkor a pozitívumok között egyértelműen megemlíthetjük az érdekes alapkoncepciót, és a mozgalmas cselekményt. Minden bizonnyal ez utóbbiak járultak hozzá a kicsit sem szerény eladási adatokhoz.

 

Cassandra Clare – A végzet ereklyéi 

Cassandra Clare le sem tagadhatná, hogy karrierjét Harry Potter fanfiction sztorik írásával kezdte, és ez a tény már elég ahhoz, hogy bírálói kákán is csomót, vagy történeteiben is Rowling-elemeket keressenek. Annyira nem akad egyébként nehéz dolguk, elég ha felsorolnak pár olyan dolgot, mint a mondén, (a mugli másnéven), vérfarkas, vámpír, V, mint Vold… akarom mondani Valentine, varázslatos ereklyék, stb. Ettől függetlenül nagyszerű megfogalmazással, olvasmányos stílussal operálnak a sorozat kiadványai, és a pörgős események természetesen filmszalagra kívánkoztak. A karakterek már más tészta, sőt, ami azt illeti elég sokszor nyújtották őket egyéb kötetekben, de az igazi urban fantasy kedvelők efölött is szemet hunynak. Köztük én is. Gond nélkül.

A tanulság tehát kézenfekvő: bármilyennek ítélnek is egy könyvet, sose restelljük őszintén élvezni az olvasását, különösen, ha megvolt benne az a sajátosság, hogy néhány pillanatig boldoggá tett bennünket. 🙂

Forrás ITT