A legveszélyesebb tűz az, ami bennünk lobban fel * Vadon értékelő

Richard Ford Vadon című írása egy felnövésmonológban bemutatott életközépi válság története, ahol a könnyed stílus megrázó tartalmat hivatott álcázni. Korábban még nem találkoztam az író munkásságával, de ezt a könyvet egy hétvége alatt sikerült elfogyasztanom. Lássuk, mi is volt benne annyira magával ragadó!

Ha olvastatok már családi drámáról úgy, hogy alig tudtátok a kötetet letenni, akkor most megértetek engem. Vannak bizonyos esetek, amikor nem lehet megmagyarázni, mi volt az egy könyv atmoszférájában – különösen ha egy boldogtalanságot bemutató írásról beszélünk, – ami képes volt elrángatni a való élet mellől. Richard Ford esetében ezt a hangulatos stílus számlájára írnám. Meglepő, abszurd, végtelenül egyszerű, naplószerű, mégis egyedi, emlékezetes, holott alig három nap eseményének szemlélésében leszünk társai az elbeszélőnek. Finom utalások, hasonlatok kapcsolata adott keretet a hömpölygő részleteknek: a tűz motívumának többértelműsége, egy cipő a szekrényben, egy takaró az ágyon, fények a verandán, halvány jelek, melyek később nyertek értelmet.

A történet szerint a ​montanai Great Falls városka a Sziklás-hegység vonulatától nem messze fekszik, ahol 1960-ban, az olajkonjunktúra idején éppoly végtelennek tűnt a jobb élet reménye, mint az ember szeme előtt elterülő síkság. A háromfős Brinson család is azért érkezik a városba, hogy megcsinálja a szerencséjét. A hegyekben hatalmas erdőtűz pusztít, a tizenhat éves Joe apja pedig elindul, hogy önkéntesként segítsen a tűz oltásában. A fiú ezalatt tanúja lesz annak, hogyan használja ki apja távollétét anyja arra, hogy bomlásban lévő házasságából egy kapcsolatba meneküljön.

Nincs könnyű dolga az olvasónak, ha olyan hozzáállással indul neki a könyvnek, amilyet a fülszöveg kiváltott belőle. Az igazság az, hogy ez abszolút egy hangulatfüggő könyv, ha nincs meg bennünk hozzá a kellő türelem, vagy megértés, nagyon hamar rossz olvasmányélményként írhatjuk le. Igyekeztem úgy tekinteni a sorokra, a tárgyilagos narrátorra, a szülőszerepben nem túl konzekvens főszereplőkre, különc felszólalásaikra, mint egy színdarab apró díszleteire, és a történet üzenetére, a felfestett légkörre koncentrálva végül kirajzolódott a lebilincselő nagy egész.

View this post on Instagram

Tegnap megérkezett hozzàm az @athenaeum_partvonal_kiado magàval ragadò törtènete, melyből a kedvenc szìnészmőm, Carey Mulligan főszereplésèvel kèszült film 2018-ban. Este már bele is fogtam, az olvasmànyos, naplòszerű stìlusnak köszönhetően hamar behùzott a törtènet. Érdekes megoldàssal tette az írò a szokàsos alapsztorit különlegessé, ugyanis a mintafelesèg èdesanya öntudatra ébredését a fiùgyermek mutatja be az olvasònak. Kisvàrosi miliő, a hétköznapok harcai ès egy nő individualista törekvései elevenednek meg a lapokon. Azt hiszem, szeretni fogom a folytatàst 😊 #athenaeum #careymulligan #richardford #wildlifemovie #wildlife #read #olvasnijó #igreads #flatlay #bookflatlay #ènisolvasok #magyarig #blog #blogger #bookish #bookblog #fyvone #fyvonehonlap #bookstagram #lovebooks #bookphotography #instahun #instabook #hungarianblogger #hunblogger #igblog #igbooks

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

Joe, a Brinson család egyetlen gyermeke szinte áttetsző mint elbeszélő, de épp ez az a tulajdonság, ami miatt kidomborodik Jeanette és Jerry személyisége, problémái, holott alig akad olyan szituáció, amikor világos szavakba öntik érzéseiket. Minden csak utalás, elfojtott érzelem, ki nem mondott gondolat, múlton való rágódás, melyekről tini fejjel Joe még semmit sem tudhat, de a tapasztalt olvasó számára magyarázat nélkül is nagyon ismerősek. Ehhez a kissé fullasztó közeghez tökéletesen illett a kisvárosi miliő, a kirekesztettség még erőteljesebbé tette a családon belül dúló feszültséget. Ott lappang már évek óta a törékeny kapcsolat halála, melyet jól példáz, hogy elég mindössze egy döntés ahhoz – nem kell annak feltétlen még csak rossznak sem lennie -, hogy felgyorsuljanak az események.

Vékony fátyol a bonyodalmak – munkahely, tekintély elvesztése, Jeanette individualista törekvései, a házasság felbomlása – tetején a fiú felnőtté válása. Az édesanya öntudatra ébredése, az ebből következő affér végigkísérése, az apafigura távolléte, a felelősségvállalás hirtelen súlya egyszerre szakad Joe nyakába, aki kezdetben közönyös, majd a történések előrehaladtával egyre tudatosabb, pozitívabb és érettebb. A szeme láttára hullik szét minden, amit addig biztosnak vélt, és jön rá, hogy a szülei elsősorban emberek, önálló vágyakkal, érzésekkel, álmokkal, titkokkal és legfőképp hibákkal. Ám ez utóbbiakat helyre lehet hozni, akkor is, ha abban a pillanatban mindent felemészt a szívben lobbant tűz, ami sokkal veszélyesebb, mint a távoli eget vörösre festő, fenyegető lángok.

Összességében egy rendkívül egyedi kifejezésmódú, újszerű nézőpontból átadott drámát olvashattam, mely éppen csak annyira villantja meg az irodalom toposzmotívumait, hogy felkavarjon, gondolkodásra késztessen, miközben nem kíván ítéletet mondani, vagy magyarázkodni. Jól példázza, hogy az igazi vadon sokszor a szépen berendezett, szabályok szerint kialakított élet mögött húzódik, ahol bármelyik pillanatban kipattanhat egy apró szikra…

Részletek:

Athenaeum, 2019
264 oldal
Fordította: Berta Ádám