Jónak lenni döntés kérdése * Csudamíves értékelő

A nagy sikerű Nevermoor után tűkön ülve vártam a folytatást, mely merőben más lett, mint amire számítottam. Jessica Townsend első kiadványa számomra egy kicsit valóban a Harry Potter árnyékában élt – félreértés ne essék, fantáziadús, önálló kötetként is megállta a helyét – de a sorozat következő részével azt hiszem, sikerült végleg kiszakadni a nagy előd befolyása alól. 

Az előzményekről

Az írónő fantasy sorozatának első része bombaként robbant az irodalmi világba, és rengeteg díjat elnyert, sőt, a kilenc részesre tervezett, 34 nyelvre lefordított történetből a Century Fox készít mozifilmet. Ezen tények – és a Nevermoor nyitókötet különlegessége – apropóján kimondottan vártam, hogy újra Morrigannel és nem mindennapi barátaival töltsem az időmet. Szerencsére, amit az első kötetben szerettem, abból Townsend jócskán merített a folytatáshoz is, és jó érzékkel adagolta az eddig kevesebb hangsúlyt kapó tényezőket.

View this post on Instagram

Tegnap megérkezett hozzám a Csudamíves /@kolibri.kiado /!! 😊📚 Morrigan Crow kalandjai folytatódnak! Miután legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor még számtalan felfedeznivalót tartogat Morrigan számára. A Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja… #fyvone #fyvonehonlap #olvasnijó #ènisolvasok #magyarig #igblog #ig_hun #igreads #igbooks #hungarianblogger #hunblogger #inspiration #instahun #instabook #bookstagram #bookish #bookphoto #bookphotography #nevermoorthetrialsofmorrigancrow #kolibrikiado #jessicatownsend #morrigancrow #flatlay #bookflatlay #olvasas #ajánló #könyvajánló

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

A fülszöveg szerint miután Morrigan Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor még számtalan felfedeznivalót tartogat a számára.
A Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel.
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…

Minden kezdet nehéz

A könyv első fele kissé lassabb folyású, noha azonnal felvessszük a korábban elejtett fonalat, és belecsöppenünk az újabb rejtélyekbe, a mindig titokzatos nevermoori eseményekbe. Őszintén szólva kissé meg is torpantam az elején. A Csuta kialakítása, a tanórák, a pedagógusok, a környezet a Roxfortra emlékeztetett, ezért időbe telt, mire el tudtam vonatkoztatni, de aztán hamar ráhangolódtam főhősünk hangjára.

Morrigannal együtt én is úgy hittem, a Csután végre tényleg eljön az oly nagyon áhított harmónia, ám az igazság az, hogy talán még soha nem sajnáltam ennyire főhöst egy fantasy könyvben. Morrigannen úgy éreztem, épp elég nehézség ilyen fiatalon, hogy el kell rejtenie a képességét, és úgy kezelni, mintha az egy szörnyeteg volna, de a dolgokat tetézte, hogy magát Morrigant is úgy kezelték, akár egy veszélyes fenevadat. Sokszor ő maga is kezdte elhinni azokat a rémségeket, amiket a képessége miatt neki tulajdonítottak.

Látványos fejlődéstörténet

Azért is jegyeztem meg, hogy a kezdeteket valahogy döcögősebbnek éreztem, mert rengeteg lélektani bekezdés született arról, milyen kiközösítettnek, bántalmazottnak és szárnyaszegettnek lenni.  Különösen úgy, hogy Morrigan a jelenetek többségében pártfogoltja, Jupiter nélkül volt kénytelen döntéseket hozni, és ettől csak még elhagyatottabbnak tűnt.

Aztán ahogy beindultak a kalandok, Morrigan újra elemében volt. Jobban is állt neki a tettrekész Csudamíves karaktere, és ahogy haladtunk előre, egyre többször, egyre ügyesebben alkalmazta a trükköket, bebizonyítva, hogy jónak lenni csupán döntés kérdése. Már nem az a lány volt, akiről a pártfogoltja azt mondta, hatalmas adottsága van, itt bebizonyosodott, hogy valóban azzá válhat, akivé született. Valódi jellemfejlődést láthattunk, melynek egyik kulcs motívuma a képesség kibontakoztatásának folyamata volt.

View this post on Instagram

Morrigan törtènete /@kolibri.kiado /tovàbbra is varàzslatos és magàval ragadò. Ez a kötet lassabb folyàsù az elsőhöz képest, és jelentősen sötétebb is, emellett a hajmeresztő kalandok jò adag lélektannal egèszültek ki, hála az írònőnek. Külön èrtékeltem a jò és a rossz örök kérdéskörèről szòlò fejezeteket, mert rendkìvül àrnyaltan sikerült megjelenìteni ezt az elemet. Alig vàrom, hogy megírhassam nektek az értékelést 😍 #fyvone #fyvonehonlap #olvasnijó #morrigancrow #jessicatownsend #nevermore #kolibrikiado #igreads #igblog #instahun #instabook #énisolvasok #iközössèg #fantasybooks #flatlay #bookstagram #bookish #bookflatlay #bookphoto #bookphotography #könyvajánló #könyvesblog

A post shared by F Y V O N E (@fyvone_blog) on

Aki gonosz, egyszer sem biztos, hogy kizárólag az

A könyv egyik egyértelmű vezéralakja Ezra Squall. Ezúttal két alkalommal is feltűnik és találkozik főhősünkkel, ám minden esetben egyszerre kellemes, ugyanakkor rettenetes meglepetés.

Félelmetes, hogy mennyire árnyalt az ő jelleme, lehetetlen rá kizárólagosan gonoszként tekinteni, mert nem csupán ennyi. Emellett zseniális, intelligens, célratörő, érzékeny, következetes, megértő és még sok sok más. A szavai mögött mindig tisztán érthető motiváció lapul, sőt, sokszor azon kaptam magam, hogy egyetértek vele bizonyos dolgokban.

Én is sajnáltam Morrigant, azt szerettem volna, ha valaki végre megtanítja számára, miként lehet megidézni a csudát, miként lehet büszkének lenni egy ilyen sokakat megrémítő tudásra. Erre jött a főgonosz és megtette. Ez a komplexitás egyébként még számtalan szereplőben felfedezhető, így sokszor nehéz ítéletet mondani bárki felett is. Akiről nem gondolnánk, hogy megtenne valamit, már a kezdetektől rosszban sántikál…

Összességében

Azt kell, hogy mondjam, ez a könyv több szempontból is jobban sikerült, mint az induló kötet. Kevesebb kapkodás, kevesebb leírás, kevesebb komolytalan téma bukkant fel a sorok között. De helyet kapott megannyi bajtársiasság, testvériség, mélyebb érzelmek, egy csipetnyi felnőtté válás, sötétebb, baljósabb események és ahogy kell, a közepétől az izgalmas fordulatok is fokozódtak a felemelő tetőpontig. Azt hiszem – ha lehet egyáltalán – a harmadik részt ezek után még inkább várom. 🙂

Részletek:

Kolibri kiadó, Budapest
2019
420 oldal
Fordította: Pék Zoltán