Írók írókról, avagy a kritika szakmán belül sem kímél

A mai világban, amikor a közösségi média egyik legfőbb funkciója a stresszlevezetés, nem csoda, ha hamar tudomást szerzünk az írók között kialakult konfliktusokról, még abban az esetben is, amennyiben az egyik fél már a mennybéli klaviatúrát koptatja. Most sorra vesszük azokat a szerzőket, akik hiába alkottak maradandót, mégsem sikerült kivívniuk sorstársaik rokonszenvét. (Bár anyukám azt szokta mondani, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.)

1. Jack Kerouac

“Az ilyen emberek (Beat generáció) egyikének sincs értékes mondanivalója a világnak, és egyikük sem tud írni, kiváltképp Mr. Kerouac-ot. Ez nem írás, hanem gépelés.” – Truman Capote

“A ritmusok rendezetlenek, karakterérzék nulla, és mindemellett a szerző olyan lelkes, akár egy gazdag kurva, és szirupos, mint egy nyalóka.” – Norman Mailer

2. Ernest Hemingway

“Először a negyvenes évek elején olvastam tőle, valami harangokról, labdákról és bikákról volt szó, elkeserített.” — Vladimir Nabokov

“Az emberek úgy vélik, azért olvasható könnyen Hemingway, mert tömör. Nem. Nem utálom a tömörséget, nehéz. Itt valójában arról van szó, azért olvasható könnyen Hemingway, mert minden alkalommal önmagát valamint az “és”-t ismétli, ez utóbbit használja tömítésként.” – Tom Wolfe

3. Jane Austen

“Veszítettem annak megértésében, hogy miért tartják az emberek Miss Austen regényeit olyan magas minőségűnek.  Számomra vulgáris, steril alkotás a művészeti találmányok között,  bebörtönözve az angol társadalom bűntudatos konvencióiba, a zsenialitás és a tágabb világról alkotott tudás nélkül. Az egyik fő probléma az író elméjében van.”  — Ralph Waldo Emerson

“Gyakran szeretném kritizálni Jane Austen-t, a könyvei olyannyira elkábítottak, hogy nem tudom elrejteni az olvasó elől az őrületemet. Minden alkalommal, amikor elolvastam a Büszkeség és balítéletet, ki szerettem volna ásni az írónőt és megütögetni a koponyáját a csontjaival.”— Mark Twain

4. J.K. Rowling

Harold Bloom szerint – aki a Yale irodalomprofesszora – “Rowling elméjét a klisék szabályozzák” és a halálmetaforái sem megfelelőek írói stílusához.

Stephen King úgy véli, hogy a könyv „jó”, ugyanakkor unalmas, hogy minden rész Harry otthonával, szörnyű nagybátyjával és nagynénjével kezdődik, valamint megjegyezte, hogy „Rowling soha nem találkozott még olyan határozószóval, amit ne szeretett volna!” (Heilman, 112)

És a szakma másik oldala… A brit kiadói világ így reagált, amikor Rowling Robert Galbraith álnéven házalt náluk krimiregényével:

“Kicsit csalogatóbban kéne megírni…Érdemes lenne belenézni az irószövetség évkönyvébe ötletekért…Ezt a történetet nem tudnánk üzletileg sikeresen kiadni.”

5. J.D. Salinger

“Úgy tűnik, egyedül vagyok azzal, hogy Salingert nem találom többnek egy jó gondolkodónál, aki sajnos az előkészítős iskolában ragadt.” — Norman Mailer

“Napokig tartott, hogy végigmenjek a Zabhegyezőn, óvatosan, egyszerre csak egy oldalt. Zavarba ejtett minden nevetséges mondata.” – Elizabeth Bishop

“A szereplők a metropoliszi szentimentalizmus egy borzasztó fajtájában szenvednek, hihetetlenül nárcisztikus, hamis, kiszámítható. Az együgyű embert a megalomániás egoizmussal kombinálva egyszerűen nem tudom elviselni.” — (Mary McCarthy)

forrás ITT