Van, akinek elsőre sikerül – világhíres egykönyves szerzők

Vannak olyan szerencsés szerzők, akik csak egyszer adták könyvírásra a fejüket, de az elég is volt a világhírnévhez. Valljuk be, nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki a kezdők szerencséjével ekkora jackpotra tegyen szert. Persze lehet, hogy az alábbi tehetséges irodalmárok példája inkább arra mutat rá, hogy érdemes először csak rövidebb szöveget felölelő műfajokban próbálkozni (vagy megélni egy második remekmű születését). 

 

Edgar Allan Poe

Edgar Allan Poe-ról közismert, hogy szeretett rövid történetekben gondolkodni, nem mellesleg a feszültségkeltés és a horror műfaj mestereként is számon tartják. Termékeny író volt, rengeteg műalkotás fűződik a nevéhez, ezért is hangzik különösen, amikor regényeiről mindössze annyi szó esik, hogy valójában nem is írt, csak egyet. Arthur ​Gordon Pym, a tengerész néven elhíresült könyvéhez egyébként Jules Vernewould írt később folytatást 1897-ben Anarctic Mystery címen.

Emily Brontë

Mint nővérei, Emily Brontë is eredetileg álnéven alkotott. Ellis Bell néven adta ki 1847-ben egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket. A könyv vegyes fogadtatásban részesült, voltak akik hiteltelennek, mások botrányosnak vélték. Egy későbbi kiadásban Charlotte Brontë írt előszót a regényhez, melyben megvédte és méltatta húga munkáját. Sajnos Emily már nem élte meg, hogy újabb mesterművet alkosson: egy évvel a regény írását követően tuberkulózisban meghalt.

Oscar Wilde

Oscar Wilde rengeteg drámát és költeményt írt, de Dorian Gray arcképe (1890) az egyetlen regénye. A mű nem nyert túl sok barátot Wilde-nak az irodalmi közegben, volt aki tisztátalannak bélyegezte, mások kifogásolták a nőies férfi központba helyezését. Wilde később átdolgozta a regényt, de a többi energiáját inkább más műfajokra tartogatta, melyek bár jobb fogadtatásban részesültek, mégis, Dorian Gray volt az, aki Wilde-ot az irodalmi klasszikusok közé emelte.

Margaret Mitchell

Margaret Mitchell soha nem akarta kiadni regényét, melyen tíz éven át dolgozott. Egy munkatársa unszolására végül beadta a derekát és 1936-ban megjelent az Elfújta a szél, vele együtt pedig a hírnév is, melyet az írónő annyira el akart kerülni. 1957-ben aztán megnyerte a Pulitzer-díjat, a történet a legnépszerűbb könyv lett Amerikában. Mitchell annyira gyűlölte a hírnevet, hogy visszautasította egy újabb regény megjelentetését. Sajnos már nem maradt ideje meggondolni magát, 49 évesen vesztette életét, miután elütötte egy autó.

Anna Sewell

Sewell gyermekkorában többnyire otthon tanult, majd ez hátralévő életében is így maradt, miután egy súlyos balesetben mindkét lába megsérült. Ettől kezdve Sewell mozgáskorlátozottként élt, állandóan mankókra kellett támaszkodnia és képtelen volt hosszabb távok megtételére.  Az utazáshoz lovaskocsit használt, így esett meg, hogy hamarosan beleszeretett a lovakba. Egyetlen regényével, a Fekete szépséggel az volt a célja, hogy szimpátiát keltsen az emberekben a lovak iránt. 1871-ben kezdte el a regény írását, és öt hónappal halála előtt fejezte be.

Boris Pasternak

Boris Pasternakot sokan a huszadik századi költészet nagy mestereként tartják számon, épp ezért csodálkoznánk, ha regénykísérlete nem lett volna hasonlóan látványos. A Zsivago doktor nem jelenhetett meg az író hazájában, a kéziratot ki kellett csempészni Oroszországból, és külföldön közzétenni. 1958-ban aztán Pasternak elnyerte vele az irodalmi Nobel-díjat, de a szankciótól tartva vissza kellett utasítania, mivel az orosz kormány véleménye nem egyezett a díjat kiítélő bizottságéval.

Harper Lee

Harper Lee az egyik leghíresebb – ugyanakkor vitatott – egykönyves szerző, ugyanis nem is olyan régen, 2016-ban publikálásra került a második könyve, mely ötvenöt évig porosodott az asztalfiókban. Ennek ellenére bevettem a listába, mert az írónő életének jelentős részét úgy töltötte itt köztünk a Földön, hogy nem jelent meg tőle más regény, csak és kizárólag a Ne bántsátok a feketerigót!.  Az amerikai irodalom egyik legnépszerűbb műve 1961-ben Pulitzer-díjat nyert és kötelező olvasmány a legtöbb oktatási intézményben.

John Kennedy Toole

Amikor 1980-ban megjelent a Tökfilkók szövetsége John Kennedy Toole tollából a szerző posztumusz Pulitzer-díjat kapott. A ragyogó, de zavaros elméjű Toole már jóval korábban befejezte a regényt, ám a kiadók folyamatos elutasítása nem érintette túl jól, ahogy életének egyéb területein sem remekelt: 1969-ben öngyilkosságot követett el. A könyvet azóta elismerték és a huszadik századi amerikai irodalom egyik kiemelkedő darabja.

forrás ITT