Amikor a folytatás csak még jobb * Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban értékelés

Egy kicsit nehezen indult a kapcsolatunk Christelle Dabos ifjúsági sorozatával. Az első kötetben – különösen az elején – voltak fejezetek, melyek nem igazán kötötték le a figyelmemet. Aztán amennyire húztam-halasztottam ennek a könyvnek a kézbe vételét, végül olyan hamar sikerült elfogyasztanom, ugyanis bőven kárpótolt minden korábbi félelmemért.  

Christelle Dabos nem áll le

Nehezen lehet úgy közlekedni manapság a virtuális könyves világban, hogy ne jönne szembe a tavalyi év óriási sikere, melyről az első kötetnél még úgy tudtam, hogy egy trilógia kezdő kiadványát tartom a kezemben. Ám azóta felrebbentek kósza hírek, hogy ez a minden részletében eredeti és sokszínű világ több folytatást is kap, ami szerintem remek ötlet, ugyanis bőven van benne még kiaknázható potenciál.

 A fülszöveg szerint a Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

 

Kinőve Harry Potter árnyékából

Azt azért leszögezném, hogy – bár fentebb én is ifjúsági könyvként jellemeztem – ahogy haladunk egyre beljebb és beljebb az intrikákban, kalandokban, bonyodalmakban, filozófiai frázisokban, az az érzésem támad, hogy nem feltétlen adnám egy Harry Potter rajongó kezébe a könyvet, hacsak nem töltötte már be legalább a tizenhatot. Épp ezért levenném róla az első résznél hangoztatott párhuzamot, kiváltképp úgy, hogy valójában egyetlen közös dolog van a két sorozatban, az pedig a végletekig kidolgozott, egyedi háttérvilág.

Miután belemerültem a rejtélyes eltűnésekbe, úgy éreztem, hogy az első rész remek felvezetés volt, kellően részletes és lassan hömpölygő, hogy aztán arcon csapjon a folytatás, mely olvasása közben tulajdonképpen csak kapkodjuk a fejünket. A krimik és nyomozós történetek rajongójaként nálam ez most telitalálat volt.

Ármány, veszély, titkok, izgalom, fordulatok, romantika, új, változatos helyszínek. Jó érzés volt kicsit kiszabadulni a légvárból, és rádöbbenni, hogy itt az egész világ sorsa forog kockán, nem csupán a Sarké. Magával ragadó, elbűvölő és letehetetlen, még úgy is, hogy alig kapunk megoldást a címben is feltüntetett rejtélyekre. Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, hogy sokkal rafináltabb, ügyesebben megalkotott kötetet kaptunk, pedig nagyon ritka, hogy valaminek a második része felülmúlja egyébként is fantasztikus elődjét.

Csodabogár a főszerepben

Ophélie ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem lopta be magát a szívembe, most egész jó úton halad afelé, hogy az egyik legkedvesebb karakterem legyen. Ügyetlensége, szürke egér személyisége, mely párosul az ehhez a láthatatlansághoz ragaszkodó, már már bosszantó akaratossággal, végül üde színfolttá tette őt számomra. Ophélie-t még véletlenül sem sorolnám a megszokott női főszereplők armadájába, és a legkülönösebb, hogy épp a hétköznapi tulajdonságok – kivéve persze képességeit – emelik őt a heroikus egyéniségek fölé.

Ophélie és Thorn párosa elképesztően ambivalens, holott egyértelmű az olvasó számára, hogy ezek ketten teljesen egymásba habarodtak, csak hát mit várunk egy félelmetesen büszke, rideg férfitól és egy szerethető, ám önmagáért kiállni képtelen animistától? A végén, amikor már úgy éreztem, itt most mindennek vége – aztán persze nem, mert 2019 őszén jön a folytatás – úgy tűnt, végre feltárják egymásnak érzelmeiket. Sajnos nem pusztán ez a szál maradt elvarratlan.  Rengeteg kérdés vár még megválaszolásra. Ha lenne egy újévi kívánságom, valószínűleg az lenne, hogy egy napra belebújhassak az írónő bőrébe, csak hogy lássam, mi a megoldás erre a visszafordíthatatlannak látszó befejezésre.

Fotó: Szabó Lilla

Összességében egy kiváló folytatást kaptunk, mely számos tekintetben rákontrázott az első kötetre. Az már csak hab a tortán, hogy a részletes stílus és a megálmodott háttér zseniális ötletekkel kápráztat el, melyek talán még egy párhuzamot vonnak Rowling művével: ha egyszer a kezedbe veszed, szenvedélyesen a rabjává válhatsz.

Részletek:
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 660 oldal
Megjelenés: 2018. november 08.