Irodalmi szörnyek, akik valóban léteztek

Olykor, mikor egy jól kidolgozott szörnykarakterrel találkozunk akaratlanul is eszünkbe jut, honnan jöhetett az ötlet a megalkotásához. Nagy meglepetést okozhat, amikor valaki azzal áll elő, hogy bizony valódi emberek szolgáltak ihlet gyanánt. A mai listán feltárjuk a sorsát ezeknek a legendás, egykor létező embereknek, akik akkora hatással voltak az alkotókra, hogy azok halhatatlanná tették őket. 

Victor Frankenstein és teremtménye

Mary Shelley soha nem nevezte meg, kiről mintázta a híres főhőst, de élhetünk a gyanúperrel, hogy a kor elektromossággal kísérletező professzorai némileg azért hatottak rá hajmeresztő újjáélesztő gyakorlataikkal.  Giovanni Aldani turnéja például meghódította Európát. Produkciójában kivégzett bűnözők holttestét mozgatta elektromos áram segítségével. 

Vagy ott van Andrew Crosse , aki kristályokat akart előállítani elektromos áram által, de csak rovarszerű élőlényekre futotta. Kísérleteit a média felkapta és még a helyi farmerek is megtalálták, akik azzal vádolták, teremtményei tették tönkre földjeiket.

Bár Crosse kísérletei Shelley regényének megjelenését követően lettek világhírűek, az írónő állítólag már sokkal korábban részt vett a professzor előadásain, aki rendkívül nagy hatást tett a fiatal alkotóra.

A fej nélküli lovas legendája

Az Álmosvölgy lovagja, avagy a fej nélküli lovas 1820-ban született, méghozzá a legendáját tartalmazó, amerikai Washington Irving The Sketch Book of Geoffrey Crayon című novellagyűjtemény megjelenésével.

forrás

A híres kísértet karakterét valójában az amerikai függetlenségi háború egyik elesett katonája ihlette.  A lovas valószínűleg egy német zsoldos katona lehetett, akit az angolok béreltek fel, hogy meghiúsítsa a függetlenségi törekvéseket.

Ám a sors közbeszólt és a lovas végül elesett a Chatterton Hill közelében lezajló ütközetben 548 társával egyetemben.  Tarry Town öreg templomának temetőjében helyezték örök nyugalomra maradványait. Később azonban többen is látni vélték, ahogy oszlásnak indult, levágott fejét az egyik kezében tartva kivágtat a sírból miközben kardját suhogtatva rémisztgeti az arra járó utazókat.

Az igazi Dr. Hyde

Robert Louis Stevenson, a Dr. Jekyll és Hyde szerzője  alapvetően a saját maga ihlette gondolatokat vetette papírra, méghozzá alig pár nap alatt.  Ez a hihetetlen teljesítmény arra engedte következtetni az esszéírókat, hogy Stevenson a betegsége enyhítésére szedett tudatmódosítók hatására álmodta meg saját átváltozását.

Bár Stevenson sosem tett erre utalást, más feltételezések is akadtak azzal kapcsolatban, hogy ki inspirálta a mű megszületését. Az 1780-as években, Edinburgh városában élt egy diakónus, bizonyos William Brodie, aki fényes nappal városi tanácsosként, éjjel pedig szorgos tolvajként tevékenykedett. A róla terjedő városi legendák mozgásban tartották a helyiek fantáziáját.

Stevenson története máig meghatározó eleme kultúránknak. Például a Marvel képregényhősének, Hulknak a személyisége is két ellentétet ölel fel, csak esetében a saját érzései azok, melyek kiváltják a féktelen tombolást.

Drakula, a gróf

Amikor 1462-ben II. Mehmed szultán megtámadta Havasalföld fővárosát 20 ezer karóba húzott test fogadta. Ezek után nem csoda, hogy Bram Stoker úgy döntött III. Vladról, a 15. században uralkodó fejedelemről mintázza regényének főalakját. 

forrás

Vlad Țepeș vagyis a Karóbahúzó kegyetlensége állítólag csupán a külvilágnak szólt, a történészek szerint nem voltak szadista hajlamai – bár ezzel néhány forrást elolvasva talán vitatkoznánk. A karóba húzást úgy alkalmazta, hogy a faggyúval bekent fadarab létfontosságú szerveket ne érintsen, így az áldozat halála előtt még napokig szenvedett. 

Țepeșről hátborzongató legendák keringtek. A Drakula vajda őrült országlása című elbeszélésben például arról olvashatunk, hogy vérbe mártott kenyeret is evett.  

A szépség szörnyetege

Manapság Disney-nek köszönhetően már mindenki ismeri Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve 1740-ben íródott szerzeményét, de vajon azt is mindenki tudja, hogy a Szépség és a szörnyeteg mese mindkét tagja valóságos személy volt?

A “szörnyeteget” Petrus Gonsalvus-nak hívták és 1537-ben született. A férfinak farkasember-szindrómája volt, ezért hányattatott gyermekkort élt meg. Franciaország királyának börtönében élt egészen addig, amíg II. Henrik úgy nem döntött, ad neki egy esélyt.  A taníttatásnak meg lett a gyümölcse, a fiú okosnak, udvariasnak és bölcsnek bizonyult, számos idegen nyelven beszélt folyékonyan.

II. Henrik neje mindenképpen házastársat akart találni Gonsalvus-nak.  Gonsalvus végül feleségül vette a királyné által becserkészett Katalin nevű hajadont, akivel egymásba szerettek.  Negyven évig éltek házasságban, és hét gyermekük született.

forrás ITT,  ITT, ITT és ITT

kiemelt kép ITT