Berzsenyi és az ő titokzatos Lollija

223 éve ezen a napon született Dukai Takács Judit, magyar költőnőnk, akit Berzsenyi Dániel egyik versének címéből ismerhetünk leginkább. Vagy mégsem? De akkor ki is volt ez a titokzatos hölgy, akiről talán már mindenki olvasott az alábbi sorokban: “Sem béhunyt szememet fel nem igézheti/ Lollim barna szemöldöke!” 

Dukai Takách Judit 1795. augusztus 9 én született Takács István birtokos és Vittnyédy Terézia leányaként, akik maguk is bátorították Malvina néven publikáló leányukat írói ambícióiban. Sopronban tanult, nyelveket, zenét valamint gazdasszonyi feladatokat. 

Az a véletlen egybeesés történt, hogy Berzsenyi Dániel neje éppen Judit unokanővére, Dukai Takács Zsuzsanna volt.

Judit egyébként kétszer ment férjhez, 1818-ban Göndöcz Ferenc vezette oltárhoz még 1832-től második férje Patthy István ügyvéd volt. Judit 1836. április 15-én egy súlyos betegségben hunyt el. Sírhelye ma a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság oltalma alatt áll.

https://upload.wikimedia.org

De vajon honnan lehet nekünk ismerős Lolli neve?

Akár innen: 

Lolli! deli kellemiddel
A rózsára homályt vetsz,
S szívégető szemeiddel
Belém ezer tőrt nevetsz.

(Berzsenyi Dániel: Lollihoz)

De inkább innen: 

“Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!”

Lolli dallamos hangzású neve arisztokrata jellegű, de mi az, amit még tudhatunk róla: tündéri arcéle, szívégető szeme, barna szemöldöke és angyali fürtjei voltak. 

Sajnos egyszer sem biztos, hogy Berzsenyi Lollija Judit volt, hiszen akár hitveséről, Zsuzsannáról is születhettek a fenti szerelmes köl1temények, melyre utal az az egybeesés is, hogy ezen verseket éppen házasságuk évében véglegesítette.

Berzsenyi szenvedélyét édesapjától, Berzsenyi Lajostól örökölte, aki szigorú keretek közé szorította fiát, hiszen csak 10 évesen engedte el az iskolába, mondván ráér még a szellemi erősödésre. Szerencsére írni-olvasni megtanította, sőt a latin szerzők iránt is ő gyújtott benne érdeklődést. 

Miután 10 évesen bekerült az iskolába, Dániel zabolátlan természete felszínre került. Nem tette le az érettségit és megszökött a líceumból is, majd apja szigorától félve anyai nagybátyjánál keresett menedéket. A korai házasság épp ezért jó menekülő útvonalnak tűnt számára. 

Szenvedélyes, végletes természete a magánéletében is megnyilvánult. A korai években feleségéről is hol lángoló, hol harmonikus rímekben beszélt. Úgy tűnt, ők ketten valóban összeillenek, ám a vidéki magány próbára tette a kapcsolatot és sokszor felfedte annak valódi arcát.

https://www.evangelikus.hu

Erre például az Osztályrészem című vers egyik részlete utal. Bármennyire is igyekezett Berzsenyi bizonygatni azt, hogy ő már célba ért, valójában nem volt elégedett az életével és erre akad egy-két árulkodó jel. 

OSZTÁLYRÉSZEM

/részlet/

Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?

Ha a “bár” szó és a a szakasz végén lévő “Kérjek-e többet?” mondat nem volna elég a szkepticizmusra, ott van az a nyilvánvaló összehasonlítás, mely tulajdonképpen azt a feszültséget tükrözi, amit a költő is érez. Ellentét érződik a gyönyörű Larissa és az ő kies szőlője között, ami nem is lehetne ennél elszigeteltebb és magányosabb. 

Zsuzsanna hiába volt jó feleség, édesanya és méltó társ, Berzsenyi számára talán sosem jelentette azt a testi-lelki-szellemi partnert, aki után annyira áhítotott. “Berzsenyi később, Dukai Takács Judithoz írott episztolájában magát hibáztatja majd ezért.” 

Ismert azonban egy nőt, akinek nem kellett, hogy bárki is megtanítsa, hogyan hágja át a szabályokat. 

“Te megboszúlva méltóságtokat
Kihágsz nemednek szűk korlátiból,
Melyekbe zárva tartja vad nemem;
Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,
Melyen csak a nagy férfinyomdokok
Vezetnek a szép tiltott táj felé…”

Ez a rendkívüli nő Dukai Takács Judit volt, aki verselt, olvasott, zogorázott, rokkán dolgozott és még Kazinczyval is levelezett. A legnagyobb hatást mégis Berzsenyi tette rá, aki ódát is írt hozzá. Judit első verse 1815-ben jelent meg Barátomhoz címmel. A fiatal költőnő négy helikoni ünnepélyen is részt vett, az írók ünnepelték, munkájáért tiszteletdíjat kapott.  

Judit szellemi társa volt Berzsenyinek, és talán a Levéltöredék barátnémhoz c. vers múzsája is ő volt. A költemény szeretetteljes gondolatai miatt úgy vélték, sokkal inkább vágyódó üzenet és a dallamos nevű Lolliban is Judit személyét vélték felfedezni. 

Lehet, hogy ő volt Berzsenyi titkos szerelme…. ám a Levéltöredék idején Judit még kislány, mindössze nyolc esztendős, így abban az egy dologban biztosak lehetünk, hogy ez a vers nem Juditról szól.

Lolli az irodalom egyik teremtett alakja. Lehetséges, hogy olyan képzelt személy ő, akit Berzsenyi szenvedélye hozott létre, mint soha el nem érhető ideált, a tökéletes szerelem szimbólumát.

Az azért mindenképp szívetmelengető, hogy ugyanabban az évben tértek örök nyugalomra. Berzsenyi 60, Judit pedig 41 éves volt. 

Forrás: ITT