Újságírás Hollywood módra

Carrie Bradshaw óta úgy véljük, hogy újságírónak lenni nagyon menő dolog. Bár senkit sem hibáztathatunk, kétségkívül vonzónak tűnt mindenhová belépést nyerni, izgalmas témákról írni és közben egy koktél mellett jókat nevetni a barátnőinkkel, akik szaftos történetekkel szolgáltak a következő irományhoz. Erre rátett még pár hollywoodi sztori, melyben a főhős ezen a területen dolgozott és sokrétű személyisége, misztikus foglalkozása remek alapanyag volt a cselekményhez.

Sokszor azonban az írók mozivásznon közvetített élete nem egyezik meg a valósággal.

Bár rengeteg mozgóképes alkotás készült ebben a témában, az újságírós filmeket még nem találhatjuk meg a műfaji kategóriák közt.

A média dolgozóit bemutató filmek két csoportra oszthatók: még az egyikben a főszereplők maga az újságírók valamint a szakma fortélyai, addig a másikban ezek a szakemberek pusztán mellékszereplőként vannak jelen. A filmbeli újságírók gyakran idegesítően rámenősek és kíváncsiak. Túlbuzgó, mindent kideríteni vágyó személyiségük miatt általában hamar az események kereszttüzében kötnek ki, ahol jegyzetfüzettel szaladgálva zaklatják az alanyokat, zömében a legrosszabb pillanatban.

Azonban ott van a másik oldal, amikor ezek a tulajdonságok olyan hőssé teszik őket, aki bármivel megharcol az igazságért, legyen az politika, korrupció, vagy jogtalanság. Az ilyen alkotásokban valamilyen titkos ügylet, állampolgárokat átverő szervezet vagy kormányzat jelenik meg, és az újságíró feladata az, hogy a végére járjon a dolognak a közjó érdekében.

 

A szakmás filmek viszont többnyire az oknyomozó újságírás körül forognak, mint például a Spotlight is, mely 2016-ban Oscar-díjat nyert. Ám az oknyomozás jóval több, mint pár nap alatt összefésülni a jegyzeteket, forrásanyagokat és adatokat. A cikk megjelenés előtt (már ha megjelenik) a főszerkesztő elé kerül, de csupán rengeteg időt és kutatómunkát követően, mely nem annyira izgalmas ahhoz, hogy egész estére a képernyő elé szegezze a nézőt.

Ám ha a történet nem is annyira érdekfeszítő, a főszereplő karaktere – akár épp az újságírói munkájából adódóan – még lehet az. Az olyan ikonikus riporterek, mint Clark Kent például vagy a Runaway főszerkesztője, Miranda Priestly alapjaiban meghatározták a velük készült filmek hangulatát. Számukra ez nem pusztán munka, ez az életük, a személyiségük része.

 

 

Vígjátékok esetében – melyben többnyire fiatal nők a főszereplők – már más a tészta. Még az oknyomozó filmek férfi főszereplői tájékozottak és komoly szaktudással rendelkeznek, addig a női újságírók az egyes komédiákban inkább divatra, társasági eseményekre és szerelemre fókuszáló karakterek. Úgyhogy összességében elmondhatjuk, hogy továbbra is megjelennek a szakmán belül az eltérő, sokszor méltatlan nemi megkülönböztetések, holott a valóságban a nők is ugyanolyan alázattal és szorgalommal dolgoznak – nem pusztán női vagy sztár magazinoknál – mint a férfiak. Bár a Spotlight vagy a Pentagon titkai ezen a téren már kezdenek jobb irányt mutatni.

Ti milyen újságírós filmeket ismertek? 🙂

 

Forrás: ITT
Gif: ITT