Az olvasás mint stresszcsökkentő

A brit tudósok szerint, aki olvas, az boldogabb. Én azóta hiszem ezt, amióta megtanultam olvasni. Egyik legelső olvasói emlékem 7 éves koromból származik: éppen nyár volt és nagyon esett az eső, és a könyvtár ideiglenesen a házunk melletti épületbe költözött tatarozás miatt – addig a napig sosem voltam könyvtárban egyedül.

Kivettem a Harry Potter első részét. Az egész könyvvel végeztem egy délután alatt. De jók is voltak azok az olvasós, semmittevős nyarak! Ültem az erkélyen, sem enni, sem inni nem kértem, mert mindeközben sütőtöklevet szürcsöltem és csokibékákat lebegtettem. Sajnos egész nyáron nem jött a bagolyposta, hiába vártam, de még ez sem szomorított el.


Az olvasás kimutatottan csökkenti a stresszt.  Dr. David Lewis, a Sussex-i egyetem kutatója kísérletben járt ennek utána.

 

Mindenféle idegesítő feladattal felborzolta kísérleti alanyai idegeit, majd mire kellően feldúltak lettek, előkerültek a stresszreakciót mérő gépek (szívverést, izomfeszültséget mértek,) és mindenki nekifoghatott egy általa választott, hatékonynak talált relaxáló, nyugtató tevékenységhez.

 

Volt, aki olvasott, volt, aki zenét hallgatott, mások sétára indultak. Mindegyik tevékenység közül, az olvasás bizonyult a leghatékonyabb stresszcsökkentőnek. Már hat perc olvasástól 68%-kal csökkentek az indulat tünetei, sőt a résztvevők valójában kiegyensúlyozottabbak lettek, mint a felmérés előtt voltak.

 

A zenehallgatás 61%-kal, egy csésze tea vagy kávé elfogyasztása 54%-kal, a séta pedig csupán 42%-kal csökkentette a stresszt. A legrosszabb pontszámú stresszcsökkentő versenyző a video-játék volt. Akik játszottak, csak 21%-kal csökkentették nyugtalanságukat.

kép: pixabay

Dr. Lewis szerint a legtökéletesebb relaxáció belefeledkezni egy könyvbe. Nem csupán azáltal hat ránk pozitívan az olvasás, hogy belemerülve a könyv világába elfeledkezünk arról, ami valójában körülvesz minket, a napi gondokról és problémákról, amik nyomasztják szívünket – de az író által elénk tárt világot elképzelve aktívan használjuk a képzeletünket, és ennek során a tudatunk addig több, ismeretlen dimenziójára is bebocsátást nyerhetünk.

 

Teljesen mindegy, hogy mit olvasunk, lehet az regény, tudományos munka, vagy szakácskönyv, a lényeg az, hogy érdekeljen minket, és bele tudjuk élni magunkat.

 

Nagyon fontos az, hogy valaki gyerekként milyen kapcsolatot alakított ki a könyvekkel. Akiket a szülei bátorítottak az olvasásra, és akiknek sokat olvastak fel, meséltek gyerekkorukban, azok felnőttként is többet olvasnak, és jobban élvezik az olvasást. És ezt tovább is viszik magukkal, sokkal valószínűbben fognak ők is sokat mesélni a gyerekeiknek, mint akik gyerekkorukban nem kapták meg a maguk meseadagját.

 

Ezért, a felmérés készítői szerint és szerintem is, nagyon fontos odafigyelni arra, hogy más kisgyerekkorban megbarátkozzanak a gyerekek a könyvekkel, mesélni és olvasni kell nekik – hogy később ők is olvassanak. Mert az olvasóknak valódi élményt nyújt az olvasás, mely gazdagítja az életüket – és általában véve boldogabbak, mint azok, akik az internetre vagy egyéb, olyan tevékenységekre bízzák boldogságukat, melyhez ők maguk nem járultak hozzá aktívan képzeletükkel, türelmükkel és idejükkel.

 

 

Forrás: http://stressz.blog.hu
kiemelt kép: pixabay